2026. március 1., vasárnap

Egy francia férfi szalót (disznózsírt) evett egy krasznodari piacon, és öt másodpercre elhallgatott. Aztán azt mondta: „Oroszok, ti ​​mások vagytok!”

 https://dzen.ru/a/aTqxYhJejmHpvyVz

2025. december 11.
Olivier egy szelet fekete kenyeret tartott a kezében. A szájához emelte. Beleharapott.
Fagy.
Öt másodperccel később lehunyta a szemét. Tíz másodperccel később lassan rágni kezdett. Mihail ránézett és elvigyorodott. A francia séf, aki 25 évig dolgozott Michelin-csillagos éttermekben, most kóstolt sima szalonnát. Kilónként 350 rubelért.
„Ez... ez... oroszok, ti ​​fantasztikusak vagytok!” – Olivier szóhoz sem jutott.
A kötényes eladó már nyúlt is egy késért, hogy többet vágjon le.
„Háromszor is ellenőriztem az árat, és azt hittem, hiba van.”
Olivier Dupont egy gasztrofesztiválra érkezett Krasznodarba. Bordeaux-ban van egy étterme, hosszú sor szakácsainak családjából származik, és a tengeri sügér frissességét a kopoltyú illatáról meg tudja állapítani. Oroszország számára csiszolt poharakban felszolgált szeszes italokat, vöröskáposzta levest és kétes minőségű szupermarketi kaviárt jelent.
„Orosz konyha? Hát, én Párizsban kóstoltam borscsot” – mondta Mihailnak, amikor találkoztak.
A helyi szakács nem válaszolt. Másnap reggel egyszerűen csak annyit mondott:
– Öltözz fel, mutatok neked egy helyet.
Olivier egy divatos farmi standra számított, ahol kézműves sajtokat árultak. Ehelyett a központi piacra álltak meg.
És alig három perc múlva Olivier tátott szájjal állt ott.
Fillérekért horgászni, ami annyiba kerül, mint a heti keresete
Előtte szárított halak sorakoztak. De nem három szépen rendezett tetem jégen, mint Bordeaux-ban. Egész hegyek.
Ezüstös csótányhalmok. Alkarjával megegyező méretű, borostyánszínű füstölt keszeg. Vimbafüzérek lógnak a horgokról, mint aranyláncok.
„Mennyibe kerül?” – mutatott egy nagy csótányra.
— kilónként 150.
Olivier újra megkérdezte. Kétszer is. Bordeaux-ban a füstölt angolna kilónként 80 euróba kerül. Az éttermekben fehér tányérokon szolgálják fel, egyszerre három vékony szeletet. Különleges alkalmakra való étel.
És itt...
Felvett egy halat, és az orrához emelte. A természetes füst mély illata terjengett. Semmi vegyszer. Égerfaforgács, ezt az illatot felismerné száz másik között.
– A férjem maga füstöli – mondta az eladónő, miközben papírba csomagolta a halat. – Tegnap hozta a Donról.
A halásztól a pultig. Nincsenek ellátási láncok, nincs hűtés, nincsenek közvetítői felárak.
Olivier némán bámulta a kezében tartott csomagot. Drága párizsi finomságai épphogy csak veszítettek egy közönséges csótány elől.
A kanál egyenesen állt. Nem hitt a szemének.
– Most pedig a tejtermék – húzta tovább Mihail.
„Franciaországból származom. A sajtok hazájából” – kuncogott Olivier. „Camembert, brie, rokfort. Van egy 40 tételes sajtlapom az éttermemben.”
– Aha – mutatott Mihail a zománcozott mosdókagylókban lévő fehér csomókra.
Az eladónő átnyújtott egy túróval teli fa spatulát.
Olivier megpróbálta, és az arca megváltozott.
Nagy, kemény kávészemek. Az igazi tej íze: sűrű, krémes, enyhén savanykás. Semmi köze a gyárilag előállított Fromage Blanc-hoz.
– Mikor csináltad?
— Ma reggel hat órakor. Zorka tehén 15 litert adott.
A tehén nevét egy krasznodari piacon tudta meg.
- Próbáld ki ezt.
Mihail egy kanállal kiszedett egy keveset az üvegből a sűrű fehér masszából. Aztán elengedte.
Felállt. Felegyenesedett. Tejfölben.
Olivier pislogott. Aztán fogott egy kanalat, és megkóstolta. Lehunyta a szemét. A tejszín tömény íze, sűrű, mint a crème brûlée. Csak úgy megehetné az ember, cukor nélkül, bogyók nélkül, bármi nélkül.
„A szupermarketjeinkben kapható crème fraîche csak víz ehhez képest” – sóhajtott.
Mihail vett egy üveg tejfölt. Olivier szótlanul elővett egy kanalat, és enni kezdett. Ott a piacon. A bordeaux-i szakács tejfölt evett az üvegből, és nem tudta abbahagyni.
Az eladónő ránézett és elmosolyodott:
- Szóval akkor tetszik neked.
"Megeszed ezt? Csak úgy?!"
Aztán ott voltak a húsos sorok.
És itt Olivier végre megdermedt.
Előtte rétegekben hevert a zsír. Több tucatféle fajta. Vékony, mint a pergamen. Vastag, húsos, rózsaszín erekkel. Cseresznyefaforgácson füstölve. Fokhagymával töltve. Paprikába, korianderbe és provence-i fűszernövényekbe tekerve.
„Ez... valami köret?” – Olivier nem értette.
- Ez egy külön étel.
– Sózott disznózsírt eszel. Csak úgy?
Franciaországban a disznózsír technikai zsiradék. Pástétomokban és konfitált ételekben használják. De MEGENNI...
Az eladó levágott egy nagyon vékony szeletet, egy darab fekete Borodinszkij kenyérre tette, és átnyújtotta.
- Ugyan már, főnök, ne félj!
Fogtam az Olivier salátát. Megszagoltam. Fokhagyma, füst és só illata terjengett. Beleharaptam.
És a világ a feje tetejére állt.
A disznózsír másodpercek alatt elolvadt a nyelvemen. Nem volt zsíros, nehézkes érzés – csak ízrobbanás. Só, fűszer és a füst enyhe édessége. A fekete kenyér savanykás ízt adott. Tökéletes egyensúly.
„Az utolsó simítás hiányzik” – nyúlt Mihail a táskájába.
Olivier a kis üvegre nézett és nevetett.
Erős ital, disznózsír, kenyér. Egy olyan hármas, amivel Olivier soha nem találkozott volna Michelin-csillagos éttermében. Ő, a séf, aki egész életét 15 összetevő komplex kombinációinak keresésével töltötte, hirtelen rájött: a zsenialitás az egyszerűségben rejlik.
„Az oroszok zseniális barbárok” – motyogta, és kérte, hogy vágjanak még belőle.
Rákok krumpli áráért. Három kilót vett.
– Még valami – állt meg Mihail a pultnál.
Hatalmas tálak, tele élő rákokkal. Mellettük főtt rákok, vörösek és illatosak a kaportól, olyan illatosak, hogy Oliviernek összefutott a nyál a szájában.
„Hány kiló?” – ​​kérdezte az elöl álló sportzakós férfi.
- Adj hármat.
- Foglald össze.
Olivier megragadta Mihail ujját:
– Három kiló rákot vett. Vacsorára. Csak úgy.
- Hát igen. Mi a baj ezzel?
Franciaországban a rák ínyencségnek számít. Egy öt darabos adag 45 euróba kerül egy étteremben. Porcelánon tálalják nantois szósszal.
„És a közelben ott vannak a Donok és a Kubánok. Miért ne kapnánk el őket?” Mihail vett egy kilogramm forró, főtt rákokat.
Odasétáltak a padhoz.
— Letöröd a karomot, kiszívod a levet a héjból, és kiveszed a nyakat.
Olivier megismételte a receptet. Az édes, kemény hús, a kapor vibráló aromájával robbant a számban. Nem volt szükség szószokra. A termék önellátó.
Vett egy második rákot is. Egy harmadikat. Vörös kagylóhegy nőtt a padon. Olivier megállás nélkül evett, és nevetett.
„Számunkra ez milliomosoknak való kaja. Nektek ez egy sör munka után.”
– Hát, mindenkinek megvan a maga öröme – tört le egy karmot Mihail.
Az eladónő utánuk kiáltott:
- Hé, Frenchie! Holnap frissek lesznek. Gyere!
„Savanyítod a görögdinnyét?! Az egyáltalán legális?”
Aztán Mihail a hordókhoz vezette.
Hatalmas tölgyfakádakban savanyú káposzta. Háromliteres üvegekben savanyú alma, borostyánszínű a páclé miatt. Sorokban pácolt paradicsom, uborka és paprika.
– A francia savanyúságok is – mondta Olivier leereszkedően. – Savanyú uborka, elzászi káposzta…
„Próbáltad már ezt?” – Mihail a hordóra mutatott.
Olivier odanézett. Lebegő... görögdinnyedarabok voltak. Sötétzöld, zavaros sós lében.
Szünet.
- Mi ez?
- Sózott görögdinnye.
— Édes bogyókat... savanyítasz...?
- Előbb próbáld ki, aztán eláll a lélegzeted.
Az eladónő kivett egy darabot, és egy favillán odanyújtotta. Olivier óvatosan elvette. Megszagolta – kapor, fokhagyma, valami savanyú.
Beleharapott.
Fagy.
Először a só csapta meg a szájpadlást. Aztán egy fűszerhullám – kapor, fokhagyma, koriander. És a legvégén egy hosszan tartó görögdinnye-édesség bontakozott ki, visszafogottan, erjedten, teljesen átalakulva.
Annyira furcsa volt. Annyira rossz.
És annyira finom.
Nevetett. Aztán még egy falatot evett. Aztán kért még.
„Hat évig tanultam szakácsot. Három Michelin-csillagos étteremben dolgoztam. Tanulmányoztam az erjesztést, a pácolást, a főzés minden bonyolultságát” – Olivier rágcsált egy sózott görögdinnyét, és megrázta a fejét. „És most rájöttem: semmit sem tudok az ételekről.”
Az eladónő nevetett:
- Rendben van, majd megtanítjuk!
Mit mondott az autóban?
Mihail vett még fél kiló sózott görögdinnyét, egy üveg tejfölt és egy darab szatyrot. Szatyorokkal megrakodva elindultak az autóhoz.
Olivier körülbelül tíz percig hallgatott.
„Tudod, mi a legfélelmetesebb?” – mondta végül.
- Nos?
„Mindig is azt hittem, mindent tudok az ételekről. Michelin-csillagok, bonyolult technikák, drága alapanyagok. És ma teljesen lenyűgözött a 350 rubeles disznózsír és egy kanál tejföl.”
Elővett a zacskóból egy papírba csomagolt disznózsírdarabot.
„Ha visszaérek Bordeaux-ba, elmondom. Senki sem fog hinni nekem.”
– Hadd jöjjenek. Megmutatjuk nekik a piacot.
„Attól tartok, hogy ezután ugyanazzal a problémával fognak szembesülni, mint most én.”
- Melyik?
– Újra kell tanulnom főzni – nevetett Olivier, és beleharapott egy darab zsírba egyenesen az újságból. – Az oroszok zseniális barbárok. Te sertészsírt eszel kenyérrel, és zseniálisan csinálod.
Mihail beindította az autót:
„Holnap a Privozban mutatok neked igazi savanyúságokat. Utána bezárod az éttermet, és elmész a piacra.”
- Ne kísérts!
Bejegyezte: dátum:

„Jobb tavasszal jönni”: Hol találhatunk mesebeli kastélyokat és Tolsztoj moszkvai idejének kényelmét?


A legjobb környék sétálni.
Vannak Moszkvában olyan kerületek, amelyek kevésbé tűnnek egy földrajzi pontnak a térképen, és inkább egy különálló városnak, saját karakterrel, ritmussal és illattal. Hamovnyiki egy ilyen.
Négyszáz év alatt annyi esemény történt itt, hogy több élet kitöltésére is elég lett volna: itt szőtték a vásznat a királyi udvar számára, fejedelmek telepedtek le itt, Tolsztoj írta regényeit, és a 20. század végén hirtelen világossá vált, hogy ez a hely lett a főváros legdrágábbja.
Hamovnyiki mégis elkerülte, hogy lélektelen kirakattá váljon. A grandiózus homlokzatok mögött faházakkal szegélyezett csendes sikátorok rejtőznek, a kúriák magas kerítései mögött pedig hangulatos terek, ahol ma is verseket olvasnak és sakkoznak.
Honnan jött az a név, ami mindenkit összezavar?
A járás neve gyakran mosolyt csal az emberek eszébe, de semmi köze a durvasághoz vagy a faragatlansághoz. A 16. században Alekszej Mihajlovics cár úgy döntött, hogy Tverből áttelepített takácsokat telepít le erre a területre.
Régen a „kham” vagy „khan” szó kiváló minőségű, minőségi lenvászonra utalt. A szőtt kézműveseket „hamovniki”-nek hívták, lakóhelyüket pedig ennek megfelelően Hamovnaja szlobodának.
Idővel a település növekedett, a szövőipar a feledés homályába merült, de a név megmaradt. Olyan erősen gyökerezett, hogy túlélte a birodalmat, a szovjet rezsimet és a viharos 1990-es éveket.
Ma már kevesen emlékeznek a szövőkre, akik az Osztozsenka mentén sétálnak, de a történetüket a helynév őrzi.
Építészeti kincsek: a mesebeli tornyoktól a lakóházakig
Hamovnyiki egy szabadtéri múzeum, csak jegypénztárak és sorompók nélkül. Itt minden sarkon olyan épületekkel találkozunk, amelyek könyörögnek, hogy meséljenek nekik történeteket.
A ház azzal az üveggel
Az Osztozsenka és a Pomerancev utca sarkán áll egy épület, amely mellett lehetetlen elmenni anélkül, hogy lenyűgözve lennénk. A saroktorony tetején egy sátor áll, amelyet a moszkvaiak „borospohárnak” neveztek el.
Hivatalosan Filatov kereskedő bérháza, amely a 20. század elején épült. A kereskedő óhitű volt, és kortársai szerint szigorú erkölcsű ember, aki tartózkodott az alkoholtól. De a sors iróniája, hogy a kereskedő neve feledésbe merült, míg a "felespohár" örökre bevésődött az emberek emlékezetébe.
Percova háza
A Kurszovoj utcában megbújva egy figyelemre méltó kúria található, amely egy orosz mesebeli toronyra emlékeztet. Percov mérnök építtette családja számára, a vázlatokat pedig a neves művész, Szergej Maljutin készítette – ugyanaz, aki az első Matrjoska babát is tervezte.
A házat majolika panelek díszítik, amelyek fantasztikus állatokat és egzotikus növényeket ábrázolnak. Állítólag egyedi belső tereket őriztek meg belül, de a hozzáférés nehézkes – az épületben diplomáciai képviselet működik.
Mi rejtőzik Osztozsenka udvaraiban?
A kerület főutcája ma tekintélyt parancsolónak, sőt kissé előkelőnek tűnik. De ha befordulunk az udvarra, egy másik korba csöppenünk.
Itt díszes stukkókkal díszített bérházak, fa melléképületek, gázégőkkel ellátott lámpások maradtak fenn, amelyeket már régen elektromosra alakítottak át, de a forma ugyanaz maradt.
A 19. században a Császári Színházak művészei béreltek lakásokat az Osztozsenka utca 26. szám alatt. Akkoriban ez a kreatív értelmiség tekintélyes környéke volt.
Ezek a lakások ma már milliókat érnek, és a jelenlegi lakók közül kevesen tudják, hogy egy Bolsoj Színház szólistája próbálhatott a fal mögött.
Templomok és kolostorok: Moszkva óvárosának spirituális központja
Hamovnyiki mindig is olyan hely volt, ahol a hit és a kultúra különösen szorosan összefonódott.
Megváltó Krisztus székesegyháza
Az ország fő katedrálisa a környék bármely pontjáról látható. Arany kupolái uralják a panorámát, töltések és hidak vezetnek hozzá. A jelenlegi katedrális az 1931-ben felrobbantott katedrális másolata.
Az óriási ásatási gödör helyén akarták felépíteni a Szovjetek Palotáját, tetején egy százméteres Leninnel, de a háború közbeszólt a tervekbe, majd itt épült meg a „Moszkva” nevű szabadtéri uszoda.
A templomot az 1990-es években restaurálták, ami a gyökereihez való visszatérést jelképezi. Ma felfedezheti egyedi belső tereit, felmászhat a kilátóteraszokra, vagy egyszerűen csak üldögélhet a parkban a falak mellett, kilátással a rakpartra.
Novodevicsi kolostor
Ha a Megváltó Krisztus-székesegyház az ortodox Moszkva ünnepi homlokzata, akkor a Novogyevicsij-kolostor a titka. A 16. században alapított kolostor tanúja volt királyi menyasszonyok halálának, Nagy Péter kegyvesztett nővéreinek és a Streltsy család kivégzésének.
A fehérkő komplexum szerepel az UNESCO listáján, és ez nem véletlen: Oroszországban szinte egyetlen ilyen jól megőrzött kolostor sem maradt a Péter előtti korszakból.
A kolostor mellett található egy híres temető, ahol Csehov, Bulgakov, Gogol, Saljapin és sokan mások nyugszanak. Ez egy külön világ, márvány sikátorokkal, szobrokkal és csenddel.
Lev Tolsztoj: A régió történelmének legfontosabb lakosa
Hamovnyiki elképzelhetetlen Lev Tolsztoj nélkül. Az író közel húsz évig – 1882-től 1901-ig – élt itt. A nevét viselő sikátorban álló faháza gyakorlatilag változatlan maradt.
Tolsztoj majdnem ötvenévesen vásárolta meg ezt a házat. Itt több mint száz művet írt, köztük az „Ivan Iljics halála” és a „Kreutzer-szonáta” címűeket.
Az eredeti belső terek, az író személyes tárgyai és könyvtára megmaradtak. Azt mondják, a házban annyira vibráló a hangulat, mintha a tulajdonos egy pillanatra kilépett volna, majd hamarosan visszatér.
Érdekes módon Tolsztoj nem igazán rajongott a társasági életért. A környék utcáin sétált, hétköznapi emberekkel barátkozott, és az éhező parasztokon segített.
Hamovnyiki akkoriban külváros volt, ahol faházak álltak gyárépületek és üres telkek mellett. Az írónak nagyon tetszett a városi és a vidéki városok ezen ötvözete.
Múzeumok, amelyek érdemesek meglátogatni
A Tolsztoj-birtok mellett Hamovnyiki világszínvonalú múzeumoknak is otthont ad.
Puskin Állami Szépművészeti Múzeum
A Volhonka 12. szám alatti cím minden művelt ember számára ismerős. A Puskin Múzeum diákok által létrehozott gipszgyűjteményként indult, és mára a világ egyik leggazdagabb művészeti gyűjteményévé nőtte ki magát.
Különös figyelmet érdemel a Volhonka utca 14. szám alatt található Európai és Amerikai Művészeti Galéria. Van Gogh, Picasso, Matisse és Munch festményeit őrzi – ugyanazokat a műveket, amelyek vonzzák a turistákat Moszkvába.
Moszkvai Múzeum
A Zubovszkij körúton, az egykori Élelmiszerraktárban található a Moszkvai Múzeum. Nem poros kiállítások unalmas gyűjteménye, hanem egy vibráló tér milliónyi tárggyal.
Itt megtekinthetők a belvárosban végzett ásatások során talált régészeti leletek, a város régi térképei, híres moszkoviták személyes tárgyai, csempegyűjtemény, sőt még régi lakások belső terei is.
Parkok, rakpartok és az olimpiai örökség
Hamovnyiki vízzel és zöld növényzettel áldott. A kerület a Moszkva folyó mentén húzódik, és töltések húzódnak.
Gorkij Park és Muzeon
Az ország fő parkja közvetlenül a Krími hídnál kezdődik. Egykor az Összoroszországi Kiállításnak adott otthont, később elhagyatott területté vált, de a 2010-es években a park újjászületést élt át. Ma kerékpártúráknak, szabadtéri előadásoknak, koncerteknek és egyszerű pázsiton való pihenésnek ad otthont.
A park mellett áll a Muzeon, egy egyedülálló szabadtéri szovjet szobrászati ​​gyűjtemény. Az 1990-es években terekről és körutakról lebontott emlékműveket idehozták. Ma Dzerzsinszkij, Gorkij, Sztálin, valamint számos fiatal úttörő és komszomol tag él itt békésen egymás mellett.
Luzsnyiki
A folyó túloldalán található hatalmas olimpiai komplexumot egy gyalogos híd köti össze a kerülettel. A Luzsnyiki nemcsak egy stadion, hanem egy hatalmas park is, ahol az emberek egész évben futnak, síelnek, görkorcsolyáznak, fociznak és egyszerűen sétálnak.
Leánymező tér
Egy kis, hangulatos park a Pljuscsika és a Bolsaja Pirogovszkaja utcák között. A Szecsenov Egyetem hallgatói és a babakocsis anyukák gyakran pihennek itt. A parkban Lev Tolsztoj és az 1930-as évekbeli távolsági repüléseket végrehajtó pilóták emlékművei állnak.
Aranymérföld: Hogyan lett Osztorozsenka a legdrágább utca
Az 1990-es évek végén építési fellendülés kezdődött Osztozsenkán. A romos kúriákkal szegélyezett csendes utcák hirtelen Moszkva legdrágább telkévé váltak. Az újságírók gyorsan „Aranymérföldnek” nevezték el a környéket, hasonlóan London és New York tekintélyes negyedeihez.
Manapság egy négyzetméter itt elképesztő összegbe kerül. Magas kerítések és vakkapuk mögött apró palotákra emlékeztető kúriák rejtőznek.
A helyi öregek morgolódnak, hogy a környék elvesztette a lelkét, de ha egy kicsit távolabb megyünk a főutcától, a mellékutcákba, a lélek még mindig ott van.
Megmarad a lakóházak hámló stukkójában, az öntöttvas kapukban, az öreg nyárfákban és a csendben, ami leszáll, amint az ember eltávolodik a zajos Kertkörnyéktől.
"Szép környék. ​​Sok érdekes látnivaló van. Mindenképpen ajánlom a környék felkeresését, egy sétát és felfedezést. Kényelmes helyen található, közel a metróhoz és a tömegközlekedéshez."
„Ez egy olyan hely, ami sosem alszik, de néha dugóba kerül. A legjobb időszak a látogatásra tavasszal vagy ősszel van, amikor kellemesen meleg az idő, és kevesebb a turista. Nyáron meleg van, télen pedig egy havas, karácsonyi fényekkel kivilágított mesevilág.”
– A legdrágább környék.
„Szeretem itt.”
„Drága környék, de nagyon szép.”
„Szörnyű környék, kerítésekkel körülvéve, GPS nélkül lehetetlen tájékozódni. Amikor Vorobyovy Goryból vezettem lefelé, és a kijáratnál nekimentem egy kerítésnek, azon tűnődtem, miféle mérnök tervezte és építette ezt a förtelmes építményt. A közlekedési dugók és a közlekedés katasztrófális. Aki arról álmodik, hogy ebben a környéken éljen, fogalma sincs, miért szereti. Drága az étel. A biciklis kézbesítők mindig gyakorlatilag elütnek. Embertömegek, amelyeken nem lehet átjutni. Az egyetlen pozitívum, amit láttam, a gyönyörű, érdekes helyek voltak, amelyek tökéletesek voltak egy gyors fotó elkészítéséhez, és aztán el is felejtkezni róluk.”
„A legkedveltebb és legszebb környék.”
„A környék egyszerűen gyönyörű. Megvan a saját hangulata. Különleges” – írják a helyiek .
Bejegyezte: dátum:

Tulába menekülnek előle: Moszkvától 100 km-re egy dekadens város áll, amelyet a vezető tiszteletére építettek.

https://day.ru/novaya-moskva/iz-nego-begut-v-tulu-v-100-km-ot-moskvy-est-upadochnyy-gorod-postroennyy-v-chest-vozhdya_id14025_a598
Egykor élvonalbeli területnek tartották, ma már elkerülő út.
Száz kilométerre Moszkvától van egy város, amely arra volt hivatott, hogy modell legyen. Az 1930-as években egy nagy vegyi üzem építése kezdődött itt, és körülötte egy valóságos építészeti fantázia bontakozott ki a sztálinista empire stílusban: széles sugárutak, magas, tornyos épületek, egy Kultúrpalota, egy drámaszínház és egy stadion. A várost Sztálinogorszknak nevezték el – a név egyedi.
1938-ra már működött itt egy színház, amelynek bejáratát egy diadalív díszítette. A háború mindent elpusztított, de a Győzelem Napja után Sztálinogorszkot újjáépítették, még szebben. Úgy tűnt, ez mindig így lesz.
1961-ben a várost Novomoszkovszkra nevezték át. A vegyi üzem működött, a város virágzott. Aztán beköszöntöttek az 1990-es évek. A termelés leállt, a Kultúrpalota kiürült, a tervezőirodák pedig a zaklatók menedékévé váltak. A fiatalok Tulába és Moszkvába özönlöttek.
Novomoszkovszk ma már csak árnyéka egykori önmagának. Akik az első ötéves tervek lelkesedésével építették, távoznak. Velük együtt eltűnik a város, amely egykor a vezető büszkesége volt. Csak fényképek és emlékek maradtak.
Bejegyezte: dátum:

Nincs szükségem a török ​​tengerpartra: májusban Dagesztánba repülök Alanya helyett – tenger, hegyek és olcsó étel


Pompa az út minden kilométerén.
Ha a májusi grillezések a dácsában már nem töltenek el izgalommal, de a lelked a hegyek, a napsütés és az igazi kikapcsolódás után vágyik, van egy nagyszerű lehetőség Törökországba való repülés nélkül: Dagesztán. Tavasszal nincs ott meleg, de már nyárias meleg van: 17-20 Celsius-fok, száraz és napsütéses, de még nem perzselően meleg – tökéletes hosszú sétákhoz és aktív turizmushoz.
Dagesztán májusban a zöld növények, virágzó rétek, dús hömpölygésű vízesések és türkizkék folyók földje. A hó elolvad a hegyekben, hihetetlen látványt nyújtva. A Tobot-vízesés például májusban éri el teljes kapacitását – 70 méternyi víz esik, amelyet az olvadó hó táplál.
A világ egyik legmélyebb kanyonja, a Szulak-kanyon, különösen látványos, amikor az azúrkék folyó végighömpölyög a fenekén. A Karadah-szurdok félhomályban és csengő csenddel fogad – az idő mintha megállt volna ott.
A látványos fotók kedvelőinek biztosan tetszeni fog a Trolltungának, egy 1715 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő sziklás kibúvónak. A norvég változat igazi csemege. Derbentben pedig érdemes megmászni a Naryn-Kala erődöt, ahonnan kilátás nyílik a Kaszpi-tengerre és az óvárosra.
És persze ott van az étel. Saslik, khinkali, chudu, lavash – mindezt a szabadban, hegyi kilátással és elfogadható áron szolgálják fel. 5 kg-os súlygyarapodással fogsz visszatérni az utazásodról.
Ha egy jó hírű cégnél foglal túrát, elfogadható áron maradhat. Például egy négynapos májusi túra ára 40 000 rubeltől kezdődik, míg egy hatnapos túra ára 57 000 rubeltől. Korai foglalási akciók továbbra is elérhetők.
Bejegyezte: dátum:

Tagilban és Magnyitogorszkban is az ipar nem csupán egy ágazat, hanem egy alap. Itt az üzem formálja a gazdaságot, a városrendezést, a társadalmi modellt és őszintén szólva magát az életet.

MAGNITOGOSZK
600 kilométer az Urál autópályán – és egy déjà vu érzés: Magnyitogorszk hirtelen Nyizsnyij Tagilra hasonlít. Ugyanazok a csövek a horizonton, ugyanaz az ipari építészet, ugyanaz az acélból épült város jellege. Egy új fotóesszében a TagilCity azt vizsgálja, hogy mi egyesíti az Urál e két ipari központját.
Hatszáz kilométer az Urál autópályán, és hirtelen furcsa érzés keríti hatalmába az embert: egy másik régióban van, de mintha soha nem is hagyta volna el otthonát. Egy Nyizsnyij Tagil lakosa számára Magnyitogorszk nemcsak egy szomszéd az ipari övezetben, hanem gyakorlatilag rokon. Gyakran hallottuk már ezt a két várost összehasonlítani. Ugyanazok a csövek a horizonton, ugyanaz a durva beton az előre gyártott épületekben, ugyanaz a kohászati ​​háttér. De e felszínes hasonlóság mögött más lépték, más énkép és egy közös, sürgető probléma rejlik: a környezet. Haladjunk lépésről lépésre.
Fotó: tagilcity.ru

A gyár, mint karakter

Tagilban és Magnyitogorszkban is az ipar nem csupán egy ágazat, hanem egy alap. Itt az üzem formálja a gazdaságot, a városrendezést, a társadalmi modellt és őszintén szólva magát az életet.
Magnyitogorszk egyetlen kohászati ​​óriás köré épült, amelynek méretei panorámáiban és városi logikájában kézzelfoghatók. Tagil összetettebb: kohászat, gépészet és védelmi létesítmények. Ez egy többrétegűbb ipari struktúrát hoz létre. Mindkét város munkásdinasztiákból nőtte ki magát. A kemény munka tisztelete itt még mindig hangosabb, mint a divatos városi trendek.
Fotó: tagilcity.ru

Majdnem otthoni építészet
Magnyitogorszk váratlanul felismerhető. Mintha fogták volna Nyevjanszkot, hozzáadták volna Nyizsnyij Tagilt, és a szovjet ipari optimizmus szellemével fűszerezték volna. Panelből épült negyedek földszinti üzletekkel, ismerős áruházláncok felirataival, felesleges díszítés nélküli udvarokkal – az ipari Urál közös nyelvet beszél.
Az online történetek úgy működnek, mint egy teleport. Kedvenc kávézónk előnyei és a szupermarket ismerős polcai hirtelen enyhítik a szorongást. Távol vagyunk a családtól, mégis egy kicsit közelebb érzünk magunkhoz – jegyzi meg Julia Mamontova.
Ez a hasonlóság nem az egyformaságról szól, hanem egy közös kulturális kódról.

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Ökológia: egy egyesítő fájdalompont
Mindkét város részt vesz a „Tiszta levegő” szövetségi projektben az „Ökológia” nemzeti projekt részeként. Ez magában foglalja a termelési létesítmények korszerűsítését, a kibocsátások csökkentését és az elavult létesítmények bezárását. Magnyitogorszk régóta szerepel a szövetségi környezetvédelmi napirenden, mint az egyik legszennyezettebb ipari központ. A vállalkozás mérete meghatározza ökológiai lábnyomának mértékét is.
Nyizsnyij Tagilban a kibocsátási források több nagy telephely között oszlanak meg. És itt válik gyakran sürgetőbbé a probléma: a TagilCity rendszeresen beszámolt a lakossági panaszokról, a határértékek túllépéséről és a kedvezőtlen időjárási körülmények idején végzett ellenőrzésekről.Az ökológia a város és az ipar közötti bizalmi kérdés .

Fotó: tagilcity.ru

Mindkét város különlegessége a kedvezőtlen meteorológiai körülmények időszakai. Amikor rendszer lép életbe, a városi beszélgetések életre kelnek a szagokról, az ég színéről, a zárt ablakokról és a hivatalos jelentésekről szóló beszélgetésekkel. A TagilCity.ru olvasói számára ezek a kifejezések fájdalmasan ismerősek.
Nyizsnyij Tagil Dzerzhinsky kerületének lakója:
Amikor bejelentik az NMU-t, azonnal elkezded figyelni a levegőt. Ha megérzed az illatát, az azt jelenti, hogy megint pisilni fogunk.
Magnyitogorszk lakosa, bal part:Az ilyen napokon a város mintha befagyna. Mindenki a szelet várja.

MMK csövek . Fotó: tagilcity.ru

„Az NMU az igazság pillanata az ipari övezet számára. Az emberek most nem a számokat, hanem az érzéseiket méregetik ” – mondja Julia Mamontova főszerkesztő.
Az ilyen napokon a modernizáció már nem pusztán egy beszámoló sora, hanem személyes történetté válik. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a TagilCity.ru magnitogorszki látogatása során semmilyen gyanús szagot nem észleltek.
Mit érdemes megnézni Magnyitogorszkban?
Két nap alatt sikerült felfedeznünk a város főbb nevezetességeit – a központi utcáktól és a rakparttól kezdve a kulturális és sportlétesítményekig. Meglátogattuk a „Hátulról előre” emlékművet, megálltunk a drámaszínháznál, és megnéztük a városi arénát és az új „Prityazsenije” üdülőhelyet. Magnyitogorszk fokozatosan nemcsak ipari központtá, hanem saját látnivalókkal és közösségi terekkel rendelkező várossá is válik.
"Hátulról előre" emlékmű
Magnyitogorszk méretei sokat elárulnak önmagáról. A „Hátulról előre” emlékmű az ipari teljesítmény szimbóluma, amely egy munkást ábrázol, amint kardot ad át egy katonának. A fotó nem adja vissza a szobor nagyszerűségét, de higgyék el, közelről tapintható.
A „Hátulról előre” emlékmű Magnyitogorszkban . Fotó: tagilcity.ru

A „Hátulról előre” emlékmű Magnyitogorszkban . Fotó: tagilcity.ru

Krisztus Mennybemenetele Székesegyház
Magnyitogorszkban az ipari tájképet a Krisztus Mennybemenetele Székesegyház egészíti ki, a Déli-Urál egyik legnagyobb temploma. Arany kupolái kiemelkednek a kohászati ​​panorámák hátteréből. A posztszovjet korszakban épült székesegyház egy új városi korszak szimbólumává vált – egy kísérlet arra, hogy spirituális dimenziót adjanak az ipari léptéknek.

Krisztus Mennybemenetele Székesegyház Magnyitogorszkban . Fotó: tagilcity.ru

Krisztus Mennybemenetele Székesegyház Magnyitogorszkban . Fotó: tagilcity.ru

Krisztus Mennybemenetele Székesegyház Magnyitogorszkban . Fotó: tagilcity.ru

Nyizsnyij Tagil más építészeti fókuszú: a Szentháromság-székesegyház. Ez történelmibb, bensőségesebb és mélyebben beágyazódott a város szövetébe. Míg a Magnyitogorszki székesegyház feltűnő domináns épület az acél hátterében, a Tagil élő emlék, amely a forradalom előtti történelemhez és ipari múltjához kapcsolódik.
Fotó: tagilcity.ru

Nyizsnyij Tagil a munkásság történetét is másképp meséli el – ipari örökségén, régi gyárépületein, múzeumi terein és a városra panorámás kilátást nyújtó Róka-hegyen keresztül. Itt a történelem mélyebben és csendesebben visszhangzik.
Fotó: tagilcity.ru

A.S. Puskinról elnevezett Magnyitogorszki Drámaszínház
Az A. Sz. Puskinról elnevezett Magnyitogorszki Drámai Színház továbbra is fontos kulturális nevezetesség Magnyitogorszkban. Szinte egy időben alapították az üzem építésével, és – bár színpadon – ugyanennek az ipari történelemnek a részévé vált. Ma a Drámai Színház a város egyik fő kulturális helyszíne: a klasszikusok együtt élnek a kortárs drámákkal, és az esti telt házas nézőtér arra emlékeztet minket, hogy Magnyitogorszk nemcsak a nagyolvasztók ritmusában, hanem a színház színpadának fényében is él.
A. Sz. Puskinról elnevezett Magnyitogorszki Drámaszínház . Fotó: tagilcity.ru

A. Sz. Puskinról elnevezett Magnyitogorszki Drámaszínház . Fotó: tagilcity.ru

A. Sz. Puskinról elnevezett Magnyitogorszki Drámaszínház . Fotó: tagilcity.ru

Metallurg Aréna
Magnyitogorszk egy másik ikonikus nevezetessége a Metallurg Aréna. Ez a modern jégpálya a város sportbüszkeségének szimbólumává vált. Itt rendeznek jégkorong-mérkőzéseket, amelyek telt házas lelátókat vonzanak, és olyan légkört teremtenek, ahol az ipari jelleg sportszenvedéllyé alakul.

Metallurg Aréna . Fotó: tagilcity.ru
Gyermekművészeti Központ

Magnyitogorszk város nevezetességei közé tartozik a Gyermekművészeti Központ, amelynek homlokzatán a feltűnő „Legyen mindig napsütés” felirat látható. A központ kiegészítő oktatás helyszíneként szolgál, kreatív stúdióknak, kluboknak, koncerteknek és városi rendezvényeknek ad otthont. A felirat régóta a lakosok számára felismerhető vizuális elem, és a város gyermek- és oktatási környezetének tartós szimbóluma.
Gyermekművészeti Központ Magnyitogorszkban . Fotó: tagilcity.ru

Gyermekművészeti Központ Magnyitogorszkban . Fotó: tagilcity.ru

Városi üdülőhely "Látványosság"

Az utóbbi évek egyik figyelemre méltó projektje Magnyitogorszkban a "Prityazhenye" ​​városi üdülőhely volt – egy nagyszabású köztér, amelyet modern rekreációs területként hoztak létre a lakosok számára. A komplexumban sétautak, sportpályák, családi rekreációs területek, egy mesterséges tó és rendezvényhelyszínek találhatók.
Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Az „Attraction” egy új, egész évben nyitva tartó városi parkként pozicionálódik, amely fesztiváloknak, koncerteknek és nyilvános rendezvényeknek ad otthont. A projekt része annak a stratégiának, amely Magnyitogorszk városi környezetének megújítását és arculatának diverzifikálását célozza – a tisztán ipari központból egy fejlett rekreációs infrastruktúrával rendelkező várossá alakítva azt.
„A »üdülőhely« szó nem túlzás. A tér puszta méretei valóban lenyűgöznek minket, tagili lakosokat. Sípálya, gyermekjátszóterek, rekreációs terület faházakkal és grillezőhelyekkel. És mindez közvetlenül az Urál folyó mellett található. Bőséges parkolóhely, rengeteg művészeti alkotás és hely a gyerekekkel való sétáláshoz. És mindez egy 400 hektáros területen épül ” – jegyzi meg a tagili lakos, Julia Mamontova.
Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Magnyitogorszki Állami Cirkusz

Magnyitogorszkban van egy városi cirkusz. Ez egy állandó helyszín kupolával, amely vándorprogramoknak, cirkuszi előadásoknak és szezonális családi előadásoknak ad otthont. Elsősorban funkcionális tér a közönség szórakoztatására.
Egyetérthet azzal, hogy Nyizsnyij Tagilban a cirkusz vizuális megjelenése észrevehetően más: az épület a város egyik legjellegzetesebb nevezetességének számít, egy tó partján található, és régóta a belváros látképének szerves része. Míg Magnyitogorszkban a cirkusz előadások helyszíne, Nyizsnyij Tagilban kulturális helyszín és felismerhető építészeti nevezetesség is egyben.
Magnyitogorszki Állami Cirkusz . Fotó: tagilcity.ru

Fotó: tagilcity.ru

Két nap egyértelműen nem elég Magnyitogorszk teljes megértéséhez. Az ipari látképen túl kulturális helyszínek, új közterek, mint például a „Prityazsenije”, valamint sport- és oktatási központok nyílnak meg. A város összetettebbnek bizonyul, mint a kohászati ​​óriásokról alkotott szokásos sztereotípiák. És talán ahhoz, hogy igazán megtapasztaljuk, nemcsak 600 kilométert kell autóznunk, hanem időt is kell adnunk magunknak – lassan sétálni, figyelni és kialakítani a saját benyomásainkat.

Bejegyezte: dátum:

2026. január 2., péntek

Bort, Búzát, Békességet!

 

Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek! 

Bejegyezte: dátum:

2025. április 19., szombat

Kellemes húsvéti ünnepeket !

 


Bejegyezte: dátum:

2025. január 1., szerda

Zöld Sára: Elbúcsúztunk Tőled 2024! Üdvözlünk Téged 2025!

Kisdedként és örömmel fogadtuk az új évet akit 2025-nek hívnak, de sokan a orosz-ukrán testvérháború megszűnését várják, várjuk Tőle...
Valószínűsíthető, hogy a háborúpártiak megcsihodnak és hamarosan eljön a Béke ideje...
S az ukrónácik egyszerűen elpárolognak hiszen rájuk nehezedik a népírtás és háborús bűn!
Az ukán nép pedig végre kiheverheti a vezetőik háborús tetteit s nem még tudják majd folytatni gyilkos öldökléseiket és a Világ vezetői nem még engedik meg a sok milliárdot bezsebelő Európa koldusának, hogy "utolsó ukránig" szlogén mentén a saját népének a feláldozását megvalósítsa...
Igaz hogy a háborús örület amely úrrá lett az elmúlt évben, sok hamis elv mentén a nyomorba döntené az EU-tagjait.
És a károgók az idei 2025-re is gazdasági nehézségeket vetítenek elénk, holott Ők maguk idézték elő a mostani gazdasági válságot, amivel az erős német és a francia gazdaságok lassan maguk alá temetik a tübbi EU-s tagot...
A világ nemlátszó vezetői pedig dörzsölik a kezűket hiszen megduplázhatták a nyereségüket és az energiaválság után gazdasági válságba nyomták-nyomják az Európa népeit...
Pedig félreértették a oroszok helyzetét és provokációjukkal majd a proxi háborújukkal csak megerősítették annak gazdasági és világ vezetői státusát, hogy azt sem felejtsük el, hogy az orosz-kinai közeledést is előidézték a többiek BRICKS taggá való vállását.
Szabad kezet adtak a Kalerghi elveit követő Nyilt Társadalomnak és teletümték az afrikai és az ázsiai gazdasági menekültnek álcázottakat ahhoz, hogy a "kevert társadalmat" kialakítsák, mert az pssze-vissza kevert népnek nincs hova tartoznia és könnyen lehet őket manipulálni elv alapján, csak...
Csak ebben is tévedtek. mert a Nyilt Társadalmuk létrehozása rosszul sült el, mert lényegében a beömlött nem keresztény tömeg kialakította a szociális ellátást felhsználó de lényegében csak munkakerülők párhuzamos életteret alkotott, a No-Go zónákban...
Most isszuk a levét, a sorosisták pedig kihasznáják a manipulációjuk eredményét és a politikai vonalon is az Európai Egyesült Államok létrehozásával a globalista hatalom megszilárdítását szervezik és Európa roncsain hatalmaskodnak pedig senki sem választotta meg a vezetői helyre...


Bejegyezte: dátum:

XI. Erdélyi Magyar Vendéglátás és Turizmus Konferencia programja

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi Szakosztálya 2024. június 6-án, az EME-székházában szervezi meg a XI. erdélyi magyar vendéglátás és turizmus konferenciát. A fórum lehetőséget kínál a vendéglátási és turisztikai kutatóműhelyeknek, hogy munkájuk eredményeit bemutassák.
A rendezvény programja:
9.00 Regisztráció
9.10 Megnyitó
9.20 Dr. Szalók Csilla (BGE KVIK, Turizmus-Vendéglátás Intézet, Budapest): Z generáció – Fürdőkultúra újragondolva.
9.40 Dr. Bujdosó Zoltán (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Fenntartható Fejlesztés és Gazdálkodás Intézet, Gyöngyös): A vidékiturizmus-kutatás magyarországi elemzése
10.00 Dr. Hanusz Árpád (Nyíregyházi Egyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem): Hagyomány – turizmus – vidékfejlesztés
10.20 Dr. Tokaji Ferenc (Hőforrás Szálloda, Gyula): Konkurenciaharc a szállodaiparban
10.40 Dr. Szakál Zoltán (Debreceni Egyetem, Egészségtudományi Kar): Bor és egészség turisztikai kapcsolata és jelentősége, marketinglehetőségei
11.00 Nagypál Viola (Travelminit Kft., Kolozsvár): A turisztikai piac dinamikája 2024-ben
11.20 Kávészünet
11.40 Dr. Komáromi István (Nyíregyházi Egyetem): Iskola, kultúra, élménypedagógia és az ifjúsági és aktív turizmus (Az iskola, az iskolában oktatott egyes tantárgyak „kulturális” tartalma és az élménypedagógia, valamint az ifjúsági és aktívturizmus összefüggései, sokrétű tartalma)
12.00 Rozgonyiné Dr. Drotár Nikolett (Tokaj-Hegyaja Egyetem, Sárospatak): Zsidó épített és szellemi örökség Sátoraljaújhely turisztikai kínálatában
12.20 Dr. Tarpai József (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász): Határ menti kulturális és turisztikai együttműködések megvalósulása Kárpátalján a háború árnyékában
12.40 Horváth Zoltán, Dr. Vigh Melinda (Erdélyi Hangya Egyesület, BBTE, Környezetvédelmi Kar): Aranyosbánya vidékének turisztikai fejlesztési lehetőségei – jelenleg és a jövőben
13.00 Dr. Talpas János (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár): A Kolozs megyei üdülőtelepekről, valóságtól a politikáig.
13.20 Vincze-Kecskés István (Davince Tours): Kalotaszentkirály turisztikai bemutatója.
13.40 Kiértékelés, összegzés.
Bejegyezte: dátum:

2023. június 6., kedd

X. Erdélyi Magyar Vendéglátás és Turizmus Konferenciaprogramja




  https://www.eme.ro/emvt/ 

Helyszín: Erdélyi Múzeum-Egyesület központi székháza, Kolozsvár, Jókai/Napoca utca 2–4. sz., I. emelet 
Időpont: 2023. június 8, csütörtök 9.00 óra 
Programfelelős: Talpas János, tel. +40745656023 
A konferencia honlapja: https://www.eme.ro/emvt/ 
A konferencia programja: 
9.00 Regisztráció 
9.10 Megnyitó 
9.20 Dr. Szalók Csilla (BGE KVIK, Turizmus-Vendéglátás Intézet, Budapest): A helyi kultúra dimenziói a falusi szálláshelyek tereiben és szolgáltatás kínálatában. 
9.35 Dr. Hanusz Árpád (Nyíregyházi Egyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem): A felső – Tisza aktív turizmusának újragondolása a háború árnyékában 
9.50 Dr. Tarpai József (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász): Turisztikai fejlesztések Kárpátalján a háború árnyékában. 
10.05 Dr. Tokaji Ferenc (Hőforrás Szálloda, Gyula): Szállodai szolgáltatások és vendégköri igények változásai az elmúlt 35 évben. 
10.20 Dr. Szakál Zoltán (Debreceni Egyetem): A 40-50 éves korosztály Tokaji desszertbor fogyasztási szokásai – kérdőíves és mélyinterjú kutatással. 
10.35 Dr. Szakál Zoltán (Debreceni Egyetem): Az innovatív digitális oktatásfejlesztés az egészségturizmusban és pedagógiában (indehep) projekteredményei és jógyakorlata a turizmusmarketing oktatásánál. 
10.50 Dr. Komáromi István (Nyíregyházi Egyetem): Iskola, élménypedagógia és aktívturizmus 
11.05 Rozgonyiné dr. Drotár Nikolett (Nyíregyházi Egyetem): Bodrogkeresztúr a világ zsidó vallási turisztikai térképén. 
11.20 Kávészünet 
12.00 Dr. Lakatos Artur-Lóránd (Partium Keresztény Egyetem, Gazdaságtudományi Tanszék): Erdélyi legendárium. A fikció és fiktív helyek (kiaknázatlan) turisztikai potenciálja. 
12.15 Nagypál Viola (Travelminit Kft., Kolozsvár): Elúszik-e a nyaralás az infláció hullámain? 
12.30 Jánossy Aliz (Aliz konyhája, Gyergyószentmiklós): Hagyományost újszerűen! – Új irányzatok, trendek a gasztronómiában. 
12.45 Horváth Zoltán, Dr. Vigh Melinda, Farkas Ildikó (Erdélyi Hangya Egyesület): 700 km a "Tündérkertben" – Faluturizmus hasznossága a Határtalanul program és a testvériskolai kapcsolatokban. 
13.00 Fekete Henriett (Kárpátia Borház): A fekete gyémánt, azaz a szarvasgomba, mint turisztikai szegmens 
13.15 Dr. Talpas János (BBTE, Földrajz Kar, Magyar Földrajzi Intézet, Kolozsvár): Kide turizmusának fejlesztése. Rendezvényszervezés. 
13.30 Vincze-Kecskés István (Davince Tours): Kalotaszentkirály turisztikai bemutatója. 
13.45 Szakmai beszélgetés a Gasztronómiai pontokról. 
14.15 Kiértékelés, összegzés. 
14.00 Ebéd 
15.00 Látogatás a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen 
18.00 Szakmai kirándulás: Magyarvista
Bejegyezte: dátum:

2021. szeptember 4., szombat

VIII. Erdélyi Magyar Vendéglátás és Turizmus Konferencia

 [2021.09.16]



Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztálya közösen a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Intézetével 2021. szeptember 16-án szervezi meg a VIII. erdélyi magyar vendéglátás és turizmus konferenciát. Ezzel fórumot kínál a vendéglátási és turisztikai kutatóműhelynek, hogy munkájuk eredményeit bemutassák.
Rendezvényünk a hazai kutatók munkájának ismertetésére ad lehetőséget, de örömmel üdvözöljük külföldi vendégeinket is, akik intézményüket és azok kutatásait mutatják be.
A jelenlegi kutatási eredmények bemutatásához és megvitatásához számítunk az Ön közreműködésére is.
Jelentkezési határidő: 2021. szeptember. 5.
A műsorfüzet szerkesztéséhez kérnénk a jelentkezési űrlapot kitölteni, s e-mailben eljuttatni hozzánk (titkarsag@eme.ro) .
A bemutatott dolgozatokat teljes terjedelemben (min. 4, max. 12 oldalban) lektorált elektronikus kiadványban jelentetjük meg CD-n. Ehhez kérnénk a sablon alapján elküldeni az előadás írásos anyagát.
Az előadások teljes anyagát elektronikus kiadványban (CD-n) tesszük közzé, illetve online is elérhetővé tesszük az Erdélyi digitális adattárban (http://eda.eme.ro/).

 


Szervező(k):EME Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi Szakosztály, BBTE Földrajz Intézete
Kapcsolattartó(k):Talpas János
Helyszín(ek):EME székház előadóterme
Hivatalos oldal:https://www.eme.ro/emvt/
Bejegyezte: dátum:

2020. december 31., csütörtök

Újévi jókivánságunk!


A szerkesztőségünk nevében kivánunk olvasóinknak Bort, Búzát, Békességet és 
Boldog Új Évet 2021-ben!
Bejegyezte: dátum:

2020. október 24., szombat

Felújítják a kisvasút egy szakaszát. Jubileumra készülve

2020-10-20 Vajda György
A napokban üzemképes lesz az a gőzmozdony, amelyet egy lelkes – a vasúti szállítás iránt rajongó – csoport üzembe helyezne a keskeny nyomtávú vasúton. A javítási munkálatokat Mihály Ferenc (fotó) nyugdíjas mozdonyvezető irányította, egykori kollégáival, önkéntesek segítségével, és azon fáradozik, hogy turisztikai céllal üzemeltessenek egy szerelvényt a régi nyomvonalon. Azt is megtudtuk, hogy a nagyállomás épületében vasúttörténeti múzeumot létesítenek. Kezdeményezésüket felkarolta a vasúttársaság egyik részlege is.
Ottjártunkkor az utolsó simításokat végezték a marosvásárhelyi nagyállomás Meggyesfalván levő mozdonyszínében és az egyik mellékvágányon. 
Mihály Ferenc elmondta, több évtizedig volt mozdonyvezető, és nyugdíjazása után is hű maradt szakmájához. Nem tudta karba tett kézzel nézni, ahogy tönkremegy a keskeny nyomtávú vonal, a holtvágányokra húzott mozdonyok, amelyekből szinte minden mozdíthatót elvittek. Így több lelkes társával, önkéntesekkel tavaly hozzáfogtak a gőzmozdonyok javításához. 
Fotó: Nagy Tibor
– Be akarjuk bizonyítani, hogy ezeket a mozdonyokat működőképessé lehet tenni. Romániában több helyen alakultak egyesületek, különböző társaságok, ahol megjavították a vasútvonalakat, rendbe tettek mozdonyokat, vagonokat, és turisztikai céllal – igen nagy sikerrel – rendszeres járatokat működtetnek. Az év elejétől dolgozunk. A nyáron beszereztük a hiányzó alkatrészeket a régi vasúti raktárakból. Három gőzmozdonyt és egy dízelmotoros vontatókocsit helyreállítunk, néhány hét múlva hozzáfogunk két vagonhoz is – mondta a nyugdíjas mozdonyvezető. 
Megtudtuk, hogy Marosvásárhely–Parajd között a vonalat 1912–1915 között építették ki. A Nyárádmentén földtulajdonnal rendelkező nagybirtokosok és a beruházókat képviselő MÁV vezetői a nagyteremi kastélyban jelölték ki a nyomvonalat. S bár több földtulajdonos szerette volna, hogy az ő területéhez kerüljön közelebb a vasút, a döntő tényező a Nyárád közelsége volt, hiszen a gőzmozdonyok működéséhez vízre volt szükség. Az első szerelvény 1915-ben indult a nagyállomás mellett létesített mozdonyszínből. 1916 októberében egy nap alatt több ezer katonát szállított Marosvásárhelyről Parajdra. 1918 után pedig az utasok mellett sót, fát és gabonát szállított a székely fővárosba Parajdról, Szováta környékéről és a Nyárádmentéről. Mivel a szovátai viadukt szerkezete meggyengült, 1975-től csak a fürdővárosig közlekedett a szerelvény. Az 1989-es rendszerváltást követően sokáig volt rendszeres járat, aztán csődbe ment. Azóta senki sem viseli gondját a kisvasútnak. A Marosvásárhely–Maroskeresztúr szakaszt egy magánvállalkozó bérelte ki, hogy kis távon szerelvényt működtet, majd miután „rájött, hogy nem nyereséges”, eladta a síneket. Egyedül Szováta és Vármező között működtet járatot egy cég. 
Mihály Ferenc elmondta, az a szándékuk, hogy a nagyállomástól újra lefektessék a síneket Maroskeresztúrig, és ezen járjanak a felújított gőzmozdonyok. Ehhez megkapták az engedélyt a vasúttársaságtól, és ígéretük van az egykori Imatex mögött építendő 10 emeletes szállót felhúzó Alfa Construct cégtől, hogy támogatásként lefekteti a vonalat. Megvannak a sínek, a talpfák, és megfelelő mennyiségű vasúti kővel rendelkeznek. Minden elő van készítve. Sajnos az egykori kicsi vonat mozdonyszínét nem tudják használni, mert az épületet a CFR eladta egy közszállítási vállalatnak. Igaz – tette hozzá Mihály Ferenc –, a terület továbbra is a vasúttársaság tulajdona. 
A projekt részeként vasúttörténeti múzeumot rendeznek be a nagyállomás épületében, a volt vendéglő helyén. A múzeumot jövőben avatnák fel, mivel 150 évvel ezelőtt futott be az első szerelvény a marosvásárhelyi állomásra. A múzeum létesítését engedélyezte a vasúttársaság. Három helyiségben mutatnák be a Székely körvasút kiépítését, illetve a vasúti szakágazat történetét. Az egyik gőzmozdony és a dízelmotoros vontató holtvágányon, kültéri múzeumban lesz, ahol különböző irányítóeszközök, a gőzmozdonyokat ki- szolgáló szivattyúfejek és sok más korabeli eszköz lesz kiállítva. A munkájukat segítik a brassói műszaki egyetem szállítási fakultásának diákjai, gyakorlatként. A múzeumi részleg dokumentációjában Virág Sándor segített, aki a budapesti közlekedéstörténeti múzeumban és sok más helyen is járt. Gazdag fotó- és dokumentációs anyag gyűlt össze, igazi kuriózum lesz. Ha sikerül, egy múlt század eleji indóházat is berendeznek. 
Mihály Ferenc azt is elmondta, hogy jövő hónapban a keskeny nyomtávú vasutat működtető egyesületek képviselői a Máramaros megyei Visón vagy a Hunyad megyei Krustyón találkoznak, hogy létrehozzanak egy országos szervezetet, hogy a CFR által nem használt vonalakat – leginkább kis nyomtávú – adják át olyan egyesületeknek, szervezeteknek, amelyek idegenforgalmi céllal működtetik majd. Mihály Ferenc szerint van ahol még megmenthető az infrastruktúra, nem igényel nagyobb beruházást a helyreállítása. A működtetés sem költséges. Külföldön ez komoly helyi jövedelemforrásnak számít, és nemcsak a működtetők nyernek, hanem a környéken lakók is, hiszen hozzájárulhat a turizmus fellendüléséhez. De ebből nem lehet meggazdagodni – teszi hozzá a volt mozdonyvezető. 
Jelenleg Szeben megyében hét kilométeres szakaszon működtetik külföldi beruházó segítségével. A vagonokat egy Moldoviţáról kölcsönzött gőzös húzza. A Mezőségen a Lekence és Teke közötti járatot a marosvásárhelyi mozdonyszínből származó mozdonnyal működtették. A mozdony elromlott, jelenleg egy dízelhajtású kismotorral végzik a vasút karbantartási munkálatait. 
– Sajnos, a vasúttársaság tönkretette az infrastruktúrát, nem volt jövedelmező, mindent eladtak. Nem állt érdekükben, hogy ezeket a létesítményeket turisztikai céllal működtessék. Erről a holtpontról szeretnénk elmozdítani a helyzetet – mondta Mihály Ferenc.
Az ötletet felkarolta Vîlcan Adrian, a CFR brassói regionális igazgatósága 7-es pályakezelő rész- legének vezetője is, akinek a közbenjárására megkapták az engedélyeket. Az igazgató elárulta, sikerült egy egykori „királyi” vagont beszerezni, valamint egy Buick típusú vasúti járművet. Ezeket is helyreállítják, és üzembe helyezik. Szándékukban áll a szerelvényt a vidrátszegi repülőtérig közlekedtetni. Erre is van jóváhagyás. Megtudtuk, hogy jövőben hozzáfognak a Székelykocsárd–Marosvásárhely közötti széles nyomtávú vonal felújításához, és a tervek szerint ezzel párhuzamosan lefektetik a keskeny nyomtávú vonalat is. Erről is egyeztettek a vasúttársaságnál. Az igazgató támogatja és örvendetesnek tartja a múzeum létrehozását, hiszen ez új színfoltja lesz majd a marosvásárhelyi turisztikai kínálatnak. Most olyan fázisba jutott a projekt, hogy konkrétumokról is beszélhetünk – mondta, majd hozzátette, reméli, Soós Zoltán megválasztott polgármester volt múzeumigazgatóként támogatja majd a projektet, és Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke is melléjük áll. 
Mint ismeretes, a megyei tanács kifejezte szándékát, hogy átvenné a Marosvásárhely–Szováta közötti vonalat, amelynek a helyére kerékpárutat építene. Ez homlokegyenest ellentmond a vasútbarátok kezdeményezésének. Jogilag. Mert gyakorlatilag találhatnának megoldást. Ugyanis a jogszabály szerint a vasút mellett – a sínektől öt méterig – a CFR tulajdonában levő védett zóna van. Ha ezzel együtt adják át a megyei tanácsnak a tulajdonjogot, talán kompromisszumos megoldás születhet: helyreállíthatják a vasútvonalat, és mellette kiépíthetik a kerékpárutat. Ehhez jogi személyiséggel rendelkező partner kell, aki felvállalja a vasútvonal felújítását és működtetését. 
Reméljük, hogy a civil kezdeményezést felkarolva, az állami vállalatnak (CFR) és a megyei tanácsnak, valamint a kis nyomtávú vasútvonal által érintett helységek önkormányzatainak sikerül olyan életképes tervet, megoldást találniuk, ami garantálja, hogy az elképzelés hosszú távon fenntartható, amivel valóban fellendíthető a turizmus megyénkben, mert a jelek szerint az érintettek közül mindenki ezt szeretné. Csak összefogás kell a közös cél érdekében. 

Bejegyezte: dátum:

2020. február 22., szombat

Gyula – a város, amelyben sose csalódunk

2020. február 20., 
Nagyvárad és Arad között, Románia határától mindössze 5 kilométerre található Magyarország történelmi fürdővárosa, Gyula. A város a történelem és a modernitás egyedi ötvözetével várja látogatóit, kínálatában minden megtalálható, amire az egész családnak igénye lehet egy nagyszerű kirándulás alatt. A gyulai víz – a szórakozás és az egészség forrása Világszerte híres a gyulai termálvíz, amely 2005 méter mélyről feltörő 72 C fokos, alkáli-hidrokarbonátos-kloridos gyógyvíz elsősorban kopásos eredetű mozgásszervi megbetegedésekre, krónikus idegbántalmakra, balesetek, műtétek utáni rehabilitációs kezelésekre és krónikus gyulladásos nőgyógyászati panaszok esetén alkalmazható kiváló hatással. Ez az a természeti kincs, amely minden formájában kényezteti az ide látogatókat. A gyulai Várfürdő korszerű felszereltségének köszönhetően oly módon használja fel ezt a folyékony aranyat, hogy abban az egész család örömét leli: a gyerekek meleg vizes medencékben és csúszdákon csobbanhatnak az Aquapalotában, a felnőttek a Castello szaunaparkban élvezhetik a gőzfürdők kényeztetését, míg a szépkorúak a magas hőmérsékletű medencékben a gyulai termálvíz gyógyhatásáról győződhetnek meg. 
A Várfürdő magas színvonalú wellness részleges és masszázs szolgáltatásai pedig tovább fokozzák a kényelmet és a kikapcsolódást. Történelem és kultúra – minden egy karnyújtásra A Várfürdő tőszomszédságában, található Gyula két meghatározó látványossága: a Gyulai Vár és az Almásy-kastély. A Gyulai Vár, amely az egyetlen épségben megmaradt síksági téglavár, mára multifunkcionális központként működik, a múltat bemutató kiállítás mellett solymászati bemutatót is lehet látni, de ki lehet próbálni a középkori kovácsmesterséget is. Az Almásy-kastély, 2014-es felújítása után Magyarország kastélyainak egyik gyöngyszeme és egyedi, interaktív kiállítással rendelkezik: modern eszköztárának köszönhetően a látogatók megtapasztalhatják, hogyan éltek sok száz évvel ezelőtt a kastély lakói, nemcsak a nemesek, hanem a szolgálók mindennapjaiba is bepillanthatnak az érdeklődők. 
A kastély tornyából pedig panoramikus kilátás nyílik az egész városra. Szabadidő és kaland – az alföldi táj csodái Azt mondják, hogy fürdővárosokban a fürdésen kívül nincs más szórakozási és kikapcsolódási forma, azonban Gyula esetében ez határozottan cáfolható. A város környékén számos természetjáró tevékenységre van lehetőség: kerékpározás, lovaglás, valamint kajakos és gyalogos túrák. Kicsit több adrenalint nyújt a város határában található gokart pálya. De az sem unatkozhat, aki nem aktív pihenésre vágyik, a város hangulatos, Élővíznek nevezett csatornáján romantikus csónakázáson vehetnek részt. 
Emellett Gyula kiváló kiindulópont egynapos kirándulások számára: elérhető távolságra található Szeged városa és a környező vidék a maga világhírű halászlé-vendéglőivel és könnyedén el lehet jutni az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba is, ahol meg lehet tekinteni a híres Feszty-körképet, a Magyarok bejövetelét. Gyulán mindig történik valami – események és rendezvények A város kora tavasztól egészen késő őszig nagyszabású szabadtéri rendezvényeknek ad otthont. Ne lepődjünk meg, ha Gyulára látogatva éppenséggel a híres gyulai kolbásszal kínálnak vagy a térségben termelt pálinkák versenyébe csöppenünk. A Gyulai Végvári Napokon belekóstolhatunk a magyar vitézek életébe és részt vehetünk a Várszínház egyedi előadásain is, amelyeket vízre épített színpadon mutatnak be. Emellett a helyi virágkertészet, sörfőzés, csokoládégyártás és népművészet is saját ünnepet kap a városban, így az egész éves program garantált. Szálláshelyek – minden igénynek és pénztárcának Ha azon töprengünk, hogy egy külföldi kirándulás valójában nagyon sokba kerül, akkor Gyula erre biztosan rácáfol. 
A város minőségi szállodái, amelyek itt elérhetőek: https://www.visitgyula.com/alomvakacio olyan kiváló ajánlatokat nyújtanak, amelyek ár-érték arányban messze felülmúlják a legtöbb magyarországi fürdővárost. Gyulán a látogató nem csupán egy szoba árát fizeti ki, hanem az egész város élményét vásárolja meg, hiszen a szállodák csomagjaikban rendszerint fürdőbelépőket és egyéb kedvezményeket is ajánlanak. És amiatt sem kell aggódni, hogy nem fér el mindenki, hiszen Gyulán minden szálláshelyen van lehetőség arra, hogy együtt legyen a család. Gyula az a város, ahol az egész család kikapcsolódhat és tartalmas, szórakoztató módon töltheti el a jól megérdemelt vakációt. További információ: www.visitgyula.com oldalon.
Bejegyezte: dátum:

2020. február 19., szerda

Turisztikai vásár

2020. február 19
Február 20–23. között zajlik Bukarestben Románia Turisztikai Vására, amelyen bemutatják azt a kilenc desztinációt is, amely az Európai Bizottság által kezdeményezett, úgynevezett EDEN versenyen kiválósági díjat kapott.

Forrás: targuldeturism.ro

Ezek a Horezu-medence, a Nyugati Szigethegység Nemzeti Park, Feredőgyógy, Bodza-föld, Gyulafehérvár, Jurilovca, Nagyszeben környéke és Miszmogyorós. A 2006-ban alapított verseny célja, hogy a figyelem középpontjába állítson kevésébé ismert turisztikai desztinációkat. Az évek során Románia 36 desztinációja kapott kiválósági díjat. A vásáron egyébként 45 százalékos kedvezménnyel lehet vonatjegyeket vásárolni március 23-i határidőig.
Bejegyezte: dátum:

2020. február 16., vasárnap

10 évesek vagyunk!

2011 februárjában tartotta alakuló ülését a kalotaszegi agroturisztikai központ. 13 panziótulajdonos fogott össze, hogy erősítsék a turista ellátást. 
Ekkor a  https://kalotaszegiath.blogspot.com/  portál elindítását is elhatározták, így most már tíz évesek lettünk.

Bejegyezte: dátum:

Turisztikai rendőrséget szeretnének a hivatásos idegenvezetők

Antal Erika • 2020. február 14.,
Hozzanak létre egy úgynevezett turisztikai rendőrséget a hivatásos idegenvezetők érdekei védelmében – ezt kéri a pénzügyminisztériumtól és a rendőrségtől a Romániai Idegenvezetők Szövetsége. Indoklásuk szerint az új hatóság ellenőrizhetné az idegenvezetőket, és büntetést szabhatna ki azokra, akik engedély vagy a jogosultságot igazoló kitűző nélkül vezetnek turistacsoportokat. Turistacsoport Székelyföldön. A márciustól októberig tartó időszakban adnak a legtöbb munkát az idegenvezetőknek. 
Nyugat-Európában évtizedek óta csak engedéllyel működő, minősített idegenvezetők dolgozhatnak, Kelet-Európában azonban ez még kevésbé jellemző. Bár létezik az Idegenvezetők Országos Szövetsége – illetve annak egyik alapítója, az Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesülete –, amelynek tagjai engedéllyel rendelkeznek, számlaképesek, adót fizetnek és szakmailag is felkészültek, sok az alkalmi, feketén dolgozó idegenvezető, aki úgy kalauzol turistacsoportokat, hogy az abból származó bevétel után nem fizet adót. 
Ennek egyik következménye a piacrontás – hívta fel a figyelmet Magyari-Vass István, az Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesületének elnöke, hozzátéve, hogy aki nem adózik, az általában 20–30 százalékkal olcsóbban dolgozik. De az sem mindegy, hogy az idegenvezető milyen „szemüvegen” át, milyen szempontok szerint mutatja be az illető várost vagy vidéket az idelátogatóknak. „Mi igyekszünk a reális Erdélyt, Székelyföldet megismertetni, amely nem egy rezervátum, ahogyan azt sok idelátogató hiszi, vagy a távolról jövő idegenvezető bemutatja” – hangsúlyozta a hivatásos idegenvezető, rámutatva arra, hogy sok magyarországi csoport úgy érkezik, hogy hozza magával saját kalauzát. Az pedig másként látja és láttatja mindazt, ami itt van, hiszen lehet, hogy járt néhányszor Erdélyben, és felszínes tapasztalatai alapján mutatja be azt a régiót, vidéket, amelyre a csoport kíváncsi – érvelt Magyari-Vass István. 
Ki lehet hivatásos? 
Ahhoz, hogy valaki hivatásos idegenvezető lehessen, meg kell szereznie az engedélyt, aminek feltétele egy tanfolyam elvégzése, illetve egy alapfokú nyelvvizsga. Mire hozzájut a helyi idegenvezetői minősítéshez, a költségei meghaladják a 2500 lejt.
De ha ennél többet akar, olyan minősítést, amelyet az egész országban használhat, jóval több tanulást, időt és pénzt kell rááldoznia – magyarázta a Székelyhonnak Magyari-Vass István. Az erdélyi magyar idegenvezetőket tömörítő egyesületnek csak az lehet tagja, aki engedéllyel tevékenykedik és számlaképes, megfelel a pénzügyi elvárásoknak – tette hozzá. 
Hol kezdődik a „feketézés”? 
Általában tanárok, földrajz szakon végzettek szoktak a nyári hónapokban nem hivatalosan idegenvezetőként dolgozni. Az úgynevezett turisztikai rendőrségnek az lenne a feladata, hogy ellenőrizze azokat, akik egy-egy városban vagy idegenforgalmi látványosság körül csoportot vezetnek. A szakember szerint ehhez nem volna szükséges egy újabb rendőrség létrehozására, a jelenlegit kellene bevonni, felkészíteni erre a tevékenységre. Érdeklődésünkre, hogy ha valaki népesebb családját vagy barátait kalauzolja, az idegenvezetésnek minősül-e, Magyari elmondta, az nem, ha viszont rendszeresen feltűnik egy város főterén egy-egy nagyobb csoporttal, már nem állíthatja azt, hogy családtagjainak mutatja be a várost vagy a barátaival sétál. 
Az Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesületének jelenleg húsz tagja van. Aradtól Nagyváradon át Brassóig, Háromszékig több megyében is dolgoznak, de a legtöbben Hargita megyében tevékenykednek, marosvásárhelyi tag még nincs. 
Magyari-Vass István szerint azoknak, akik Erdély különböző egyetemein földrajz vagy turisztikai szakot végeznek, érdemes még egy kis energiaráfordítással, tanulással megszerezniük az idegenvezetői minősítést, mert a piac nagy és mindenki meg tud élni belőle. „Nekem ez a munkám, évente több mint 25–30 csoportot vezetek, és megélek belőle” – fogalmazott. Megélhetést biztosít A márciustól októberig tartó időszakban van a legtöbb munkájuk a minősített idegenvezetőknek. A kereslet-kínálat egyelőre spontán alakul, sok a visszatérő, illetve az olyan turistacsoport, amely „hallotta” egy előzőtől, hogy „jó volt” az illetővel sétálni az adott város utcáin, látnivalói között vagy a népszerű vidéken – fejtette ki Magyari-Vass István, hozzátéve, hogy az utóbbi időben egyre többen tartanak igényt munkájukra a téli hónapokban is. 
Az engedély nélkül dolgozó idegenvezetők egy része nincs tisztában a vonatkozó szabályozásokkal, ráadásul olyanok is vannak köztük, akik kedvtelésből vállalják csoportok kalauzolását, nem a pénz miatt. Egy Marosvásárhelyen időnként idegenvezetést vállaló nyugalmazott földrajztanár a Székelyhonnak elmondta, soha senki nem kérdezte meg tőle, hogy van-e engedélye.
Bejegyezte: dátum:

2020. február 14., péntek

Heves megye turisztikai látnivalói


A Magyarország északkeleti régiójában található Heves megye számos turisztikai vonzerővel rendelkező látványosság számára biztosít otthont. A műemlékek és a kultúra változatos megjelenési formái mellett számos természeti érték is gazdagítja az itt fellelhető látnivalók sorát.
A térségbe érve megannyi festői szépségű, pazar látványosság tárul az idelátogatók szemgolyói elé, és rendkívüli szolgáltatások ingerlik maradásra, de legalábbis visszatérésre az idetévedő vándorokat. Nehéz feladatnak is bizonyulhat egy csokorba gyűjteni a megye lehetőségeit, de azért ez a rövidke összeállítás talán kedvet ébreszt bárkiben, a régióban való körülkukkantás iránt.
A Magyar Állami Vasutak vitathatatlan lehetőségeit igénybe vevő utazók számára Heves megye első állomása Füzesabony városa. A mezőgazdasági múltra visszatekintő kisváros napjainkra is megőrizte csendes kistérség jellegét: a város lakosságának zömét a városszéli üzemek, vagy a környező települések látják el álláslehetőségekkel, és néhány kisebb vendéglátóegység biztosítja az itt élők kikapcsolódását. Közúti és vasúti csomópontja azonban kimagasló jelentőségű szerepet tölt be a régió gazdasági tevékenységét illetően.
Innen egy átszállást követően, észak felé utazva tovább érhetjük el a megyeszékhely szerepét betöltő Eger városát. A borról és a barokkról ismert város a lehetőségek sokszínű megnyilatkozása révén kimagasló vendéglátással rendelkezik. Számos kikapcsolódásra alkalmas egység áll a turisták rendelkezésére, és az itt található Szépasszony-völgy friss borai szemgúvasztóan erősek, akár az itt eltöltött éjszakák. Számos üzem is található a város határában, amelyek betanított fizikai munkát adnak és szakmunkások százait foglalkoztatják.
Rögtön Eger határában található az Egerszalóki sódomb. Ez a természeti képződmény olyan ritkaságnak számít, hogy csupán Törökország területén és az Egyesült Államokbeli Yellowstone Nemzeti Parkban bámulható meg hasonló.
Szintén nem kell távolra bandukolnunk a megyeszékhelytől, hogy bámulatos történelmi jelentőségű képződményeknek legyünk szemtanúi. A Nyerges-hegy nyugati oldalán több múltember által faragott fülkékkel telelyuggatott kőképződményt tekinthetünk meg, amelyek mondanom sem kell, hogy mennyire szemcsiklandozó látványt nyújtanak.
Érdekességként megemlíteném, hogy Heves megye területén található a Mátra, és ezzel együtt Magyarország legmagasabb hegycsúcsa, a Kékes. Amihez lehet, hogy érdemes volna időnként mindenkinek elmászni. De rögtön Eger határában is tornyosodik egy Nagy-Eged névre keresztelt mészkőhegy, amelynek csúcsán, egy pokrócon heverészve eltölthetünk egy nyári éjszakát, miközben szentjánosbogarak röpködnek mindenfelé, a hegy lábánál, alattunk pedig ott vibrálnak szüntelenül a város fényei.
Ha azonban további történelmi jelentőségű épületmaradványokra lennénk kíváncsiak, az Eger terültén található Egri vár mellett a Siroki és a Kisnánai is kiváló lehetőséget biztosíthatnak.
Bejegyezte: dátum:

2020. február 13., csütörtök

A vendégmarasztaló Kalotaszentkirály


Makkay József • 2020. február 10., 
Évente mintegy 20–25 ezer turistával büszkélkedhet Kalotaszentkirály-Zentelke község. A falusi turizmust csúcsra járató kalotaszegi település polgármestere szerint a sikertörténetnek egy titka van: rend a lelke mindennek. Korszerűsített patakárok a falu főutcáján • Fotó: Makkay József Aki szép magyar falut szeretne látni Kalotaszegen, illetve Észak-Erdélyben, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia Kalotaszentkirály-Zentelkére. A Bánffyhunyadtól néhány kilométerre fekvő községpontnak ugyanis messze földön híre van. És nemcsak a magyarok, hanem a románok között is. Nem véletlen, hogy a polgármester irodájának egyik fala tele van különböző kitüntetésekkel. Felsorolni is nehéz, hány intézmény figyelt fel a Kalotaszeg „fővárosának” szomszédságában meghúzódó gyönyörű településre, amely tavasztól késő őszig virágtengerben pompázik. A házak és kerítések rendezettek, az utcán nyoma sincs szemétnek, mindenhol kétnyelvű, magyar–román feliratok és turisztikai eligazító táblák sokasága fogadja a vendégeket. Olyan turisztikai pannókat láttam a központban, amelyek több tíz kilométeres sugarú körben több nyelven mutatják be a látnivalókat. Akik pár napot arra szánnak, hogy itt szálljanak meg, csillagtúrákban kereshetik fel nemcsak Kalotaszeg, hanem az Erdélyi Szigethegység legfontosabb látnivalóit is. És bőven akadnak ilyen érdeklődők, hiszen Kalotaszentkirály- Zentelke nemcsak Kolozs megyében, hanem a környező megyék viszonylatában is az egyik legjobban felkapott falusiturizmus-helyszín. Kalotaszentkirály-Zentelke településjelző táblája a falu határában • Fotó: Makkay József Húszmillió euró uniós pályázat A mintegy ötven hivatalosan jegyzet falusi vendégházat, panziót magában foglaló kalotaszentkirályi falusi turizmus harminc évvel ezelőtt kezdődött. „1990-ben indult a faluban a néptáncoktatás. Az első ilyen rendezvényre mintegy hatvanan érkeztek, akiket el kellett szállásolni. A szervezők felhívására rögtön akadt pár család, aki a szobáját felajánlotta. Ezen felbuzdulva Vincze Kecskés István szakoktató tanár – aki a rendszerváltás után maradt állás nélkül a bánffyhunyadi szaklíceumban – fantáziát látott a lehetőségben, és nagy elköteleződéssel elkezdte megszervezni a helyi falusi turizmust” – idézi fel a kezdeteket Póka András polgármester, aki két évtizede vezeti a messze földön híres községet. Több tucat kitüntetés öregbíti a község hírnevét • Fotó: Makkay József A falusi turizmussal kapcsolatos kezdeményezés önmagában azonban nem válhatott volna ilyen sikertörténetté, ha nem áll az ügy mellé teljes mellszélességgel a helyi önkormányzat és a polgármesteri hivatal. Az igazi bumm az ország uniós csatlakozása után kezdődött, amikor a helyi önkormányzatok hozzájuthattak európai uniós pályázatokhoz. A RMDSZ-es polgármester kiszámolja, hogy eddig összesen 20 millió euró uniós forrást sikerült lehívni. Ebből nemcsak a teljes közművesítést oldották meg a község öt falujában, hanem a területileg illetékes vízügyi igazgatóság segítségével a falun átfolyó patak medrét szabályozták, és ezzel modern kinézetet adtak a községközpontnak. „Még hátravan egy 10 millió lejes munka: a falu fölött egy vízgyűjtő gáttal szeretnénk elejét venni a nagy esőzések idején kockázatot jelentő árvizeknek. Az így kialakítandó tórendszer újabb csemege lesz a turisták számára” – magyarázza a község elöljárója, aki abban reménykedik, hogy belátható időn belül ez a beruházás is tető alá kerül. Egy másik pályázat alapján bicikliutat terveznek a Kalota–Bánffyhunyad egykori vasútvonal töltésén, ami szintén vonzó lehet a falut kedvelő turisták számára. A község polgármestere, Póka András a rend embere • Fotó: Makkay József Ha nem megy szép szóval, akkor büntetnek Póka András keménykezű polgármester hírében áll, aki mindent a faluturizmus felvirágoztatásának rendelt alá. Már az feltűnő, hogy a községközpontban – de a község többi falujában is – nem látni elkorhadt, kidőlt kerítést vagy omladozó házat, gondozatlan falakat. Arról mesél, hogy helyi önkormányzati határozat nyomán előbb a kerítéseket tették rendbe. A község minden portájának tulajdonosát levélben tájékoztatták arról, hogy mit kell elvégeznie. Van, ahol csak festeni kellett a kerítést, máshol el volt korhadva, ezért ki kellett cserélni, vagy új kaput kellett készíteni. A lakosok bő fél évet kaptak erre. A 322 portából 52-ben nem készültek el idejére, ők újabb felszólítást kaptak. „Amikor 27-en erre sem reagáltak, az év végi karácsonyfa alá megküldtük az ezer lejes büntetést” – magyarázza Póka András. Aki vállalta, hogy rövid határidőn belül mégis pótolja mulasztását, annak eltörölték a büntetését, magyarázza vendéglátóm. A jó hír az, hogy végül mindenki beadta a derekát, mert rájött: ha itt akar lakni, akkor el kell fogadnia a polgármesteri hivatal által felállított szabályokat. Rigó Ilona és lánya, Póka Ilona Ildikó a család kalotaszegi szobájában • Fotó: Makkay József Még akkor is, ha a környéken a kalotaszegi példa nem ragadós. Hasonlóan jártak el a házak homlokzati részének felújításával is, ezért néz úgy ki a település, mint egy gondozott nyugat-európai falu. Póka azt mondja, ezt csak olyan településeken tudja bevállalni a polgármester, ahol a helyi tanács mögötte áll, az elöljáró pedig mindig következetes. Ha nem részrehajló és nem tesz kivételt, akkor a falvak lakói is mögé állnak. Kalotaszegi szoba A községvezető szerint a falusi turizmust a polgármesteri hivatalok infrastruktúrafejlesztéssel, jó közbiztonsággal és tisztasággal tudják támogatni. A rendezett falukép elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek visszatérjenek. A helyiek pedig élnek a lehetőséggel, hiszen a vendégéjszakák száma az utóbbi években folyamatosan nőtt. Sokan korszerűsítették a családi házat, és a meglévő vendégszoba mellé újat építettek. A szobákat ma már mindenhol saját fürdő egészíti ki: a turisztikai minisztérium munkatársai által engedélyezett házi vendégfogadók többsége kétmargarétás, de nyilván vannak korszerűbb, új vendégházak is. Néhány gazda elnyert 200 ezer euró értékű uniós pályázatot falusi turizmusra, de a többség saját forrásból korszerűsítette lakását, ahogyan Rigó Ilonáék is tették. Százéves családi örökség a dédnagyapa szűrje • Fotó: Makkay József Lányával, Póka Ilona Ildikóval ma már négy-öt szobát tudnak kiadni szállóvendégeknek. Ők a legelején, 1990-ben kezdték el a vendéglátást, és rendre, lépésről lépésre terjeszkedtek. Pár éve a szomszédban meghaltak az idős tulajdonosok, és a régi kalotaszegi házat sikerült megvásárolniuk, így az lett az Akác panzió. Vendéglátóim sorra megmutatnak minden szobát. A falakat régi kalotaszegi falvédőkkel, csipkékkel díszítik: aki itt száll meg, annak kis időutazásban is része van, hiszen olyan szobában alszik, amely kinézetre ötven vagy száz évvel ezelőtti hangulatot idéz. Házuk egyik helyiségét berendezték kalotaszegi szobának. Amíg elkészült a polgármesteri hivatal tájháza, mindenki megfordult itt, mert ez volt a falu egyetlen autentikus kalotaszegi varrottasokkal és ágyneművel berendezett szobája. Ma is betoppannak, benyitnak kíváncsiskodók, hiszen házaknál ritkán lehet megcsodálni eleink gyönyörű hozományát. Kiegészítő kereset A kezdetben augusztus első felére, a nyári tánctábor köré szervezett falusi turizmus mára több hónaposra nőtte ki magát, szinte egész évben tart. A vendéglátók szövetségbe tömörülve, közösen képviseltetik magukat különböző turisztikai vásárokon és turistaügynökségekben. Minden vendégfogadónak saját honlapja van, így közvetlenül is fogadhat vendégeket, a turisták többsége azonban szervezett buszos kirándulások keretében érkezik a faluba. Elég sokan átutazóban szállnak itt meg egy-egy éjszakára, jövet-menet Székelyföld felé, de egyre több az olyan csoportos kirándulás is, amikor egy-egy busznyi ember több napot is eltölt a faluban, illetve környékén. Vendéglátó porta: a régi kalotaszegi házakat nem alakították át • Fotó: Makkay József A nyári táborok idején óriási a tumultus: az évi 20–25 ezer főnyi vendégéjszakás turistának a többsége akkor érkezik, de már a különböző évszakokra is szerveznek tematikus napokat. A nyári vendéglátás nagy előnye, hogy ilyenkor a falusi turizmus helyszínévé válik a községközpontban felépített modern kalotaszegi kollégium is, amelynek bentlakását és étkezdéjét egyaránt tudják hasznosítani. Kalotaszegi falvédőkkel díszített vendégszoba • Fotó: Makkay József Vendéglátóim szerint vannak fiatal családok is, amelyeknek fontos keresetkiegészítő lehetőség a falusi turizmus. „Ha a férjnek a környéken van állása, akkor a feleség számára ez egy ideális pénzkereseti lehetőség” – magyarázza Rigó Ilona. Turisztikai tájékoztató a falu egyik közterén • Fotó: Makkay József Az egyéni vállalkozásokként fenntartott kis vendégfogadók kínálata mindenesetre ma már ott van a legtöbb hazai és magyarországi turistaügynökség asztalán. De nemcsak magyarországiak jönnek szép számmal, hanem nyáridőben akad francia, holland, norvég, brazil vagy éppen japán vendég is. Aki eljön Erdélybe, az nagy valószínűséggel hall Kalotaszentkirály-Zentelkéről is.
Bejegyezte: dátum:
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)