2014. május 7., szerda

Túraajánló – Hazajáró – Bihar hegység – Biharország őre

2014.04.26.
„Miként uralkodó királyi székében,
A Bihar úgy trónol fenn a magosságban,
Úgy néz le onnan légpalotájából;
Alakjában hatalom, arcán méltóság van.”
(Czárán Gyula)
Forrás: cinto.hu
Bihar. Komoly, szinte ércesen csendülő név, erőt, biztonságot sugároz. A Marostól a Sebes-Kőrösig, a Mezőségtől az Alföldig roppant fellegvárként választotta el Erdélyt földjét a török dúlta, német pusztította magyar hontól. Ellaposodott tetőin smaragdzöld legelők húzódnak, kőzetei, felszíni formái változatosak, sziklái csalfa óriások, biztos erősségünk, végvárunk nekünk Biharország.” (ifj. Xántus János: Bihar)
Ez volt egykor. Vajon ma mit sugároz, mit jelent számunkra az erdélyi szigethegység központi hegytömbje, a folyók, és patakok szabdalta Bihar-hegység – tetták fel kérdést a Duna Tv Hazajáró című műsorának szerkesztői. A válaszért a stáb a Bihar-hegység legmagasabb déli részére, az Alsó-havasra látogatott.
A Hazajáró csapata március idusán a Nagy-Bihar 1849 méteres ormán tartotta a nemzeti ünnepet, de előbb még bejárta a mócok lakta Aranyos völgyétől északra terjedő Aranyosfő csodás vidékét, a víz, és a hegység frigyéből született alkotásokat. Különös módon, az erózió miközben pusztít, egyben csodás dolgokat teremt. Szüntelen aktivitását látványos barlangképződmények, vízkitörések, és víznyelők, szakadékok és vízesések, sziklaszirtek, és szorosok fémjelzik.
A Hazajáró stábja a Nagy-kojba vízkelettől követte a Girda-patak útját a Szárazőr-völgyében, felkanyarodott a szkerisórai jégbarlanghoz, majd leereszkedett az Ördöngős-szorosba, Felsőgirdán érte el az Aranyos völgyét, amelyben a Rozsda-szakadékig túrázott. Onnan visszatérve a Bihar-hágóba, az Alsóhavas gerincét járta végig, Biharország legmagasabb pontjáig, a Nagybihar csúcsáig.
Biharország
Bihar! Bihar! 
Kincses hegyvidék, 
Szemem sóvárogva 
néz feléd.

Nyugtalan lelkemnek 
erős őre 
Te vagy Bihar! 
Te vagy mindörökre.

Lelkem bilincsbe verve vonaglik, 
Ideköt minden reményem, s a hit, 
Be édes és oly könnyű e rabság 
Mert Biharban: benne a szabadság.
(T.S.)

Duna Tv

<iframe width="594" height="334" src="//www.youtube.com/embed/sCajg39ZgB8" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Természetközeli, gyógyvizes, nemesi és ráadásul a miénk – Székelyföld turisztikai kínálata

2014.05.07.
A székelyföldi turizmusnak három kitörési pontja van: az úton-útfélen fellelhető gyógyborvizek, a lóháton, biciklivel, szekéren bejárható természet és a nemesi vendéglátás, amely a kúriákra, kastélyokra épül. Emellett vonzerőnek számít a Székelyföldön még megtalálható ősi kultúra, amelynek szerves része az állatok használata a mezőgazdaságban, mutatott rá lapunk érdeklődésére Albert Zoltán. A Kovászna megye Turizmusáért Egyesület irodavezetőjét a Szent György Napokon bemutatott Székely wellness-stand kapcsán kérdeztük.
Elmondta: a rusztikus, fortyogó lábáztatóval, a különleges ízű borvizekkel az volt a céljuk, hogy megmutassák a helyi embereknek, vannak olyan szép, érdekes és értékes dolgok a térségben, amelyeket érdemes meglátogatni. Nyugalmat, testi-lelki feltöltődést kínálnak a székely gyógyvizes oázisok, mindez semmibe se kerül, csak használni kell.
A háromszéki fürdőépítő kaláka révén az elmúlt években népi feredő épült Székelypetőfalván, Bodokon, Kisbaconban és Csernátonban. Magánkezdeményezésként megújul a bálványosi Csiszár-fürdő és a Mikes család felújít két Mikes-fürdőt. Emellett tervek szerint minden évben elkészítenek kalákában egy-egy újabb fürdőt, mondta Albert Zoltán. Hozzátette: Jóleső érzés látni ezeket a tájba illő, szimbólumokkal felruházott építményeket, amelyek összekötik az ősi érzést a jelen emberével. A háromszéki fürdőfelújítások elsősorban a helyi embere­ket szolgálják, hiszen nem kell feltétlenül külföldön üdülni, a környéken is lehet sátorozni, de panziók is várják a vendégeket.
Székelyföld egy gyöngyszem, mutatott rá lapunk érdeklődésére Soós Júlia, a Magyar Turizmus Zrt. romániai képviselője, aki szerint azt kell eladni, ami egyedi, vagy­is a természetet, a gasztronómiát és az ásványvizet. „Annyi kincs van a vidéken, amin sokszor még a helyiek is meglepődnek” – mondta. Hozzátette: Erdélyben, Székelyföldön fejlődik az infrastruktúra, egyre jobbak a szállodák, a panziók és vendéglők. Érdeklődésünkre kifejtette: nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a székelyföldi turizmus egységes megjelenítésére és reklámozására, hogy az érdeklődők egy helyen találják meg a lehetőségeket, a szálláshelyeket, a programkínálatot, a vendéglőket, azt, hogy a gyerekkel mit lehet kezdeni, és mi lesz, ha a kedvezőtlen időjárás miatt nem lehet kirándulni. „Össze kell fogni, együtt könnyebb „, mondta Soós Júlia, aki szerint Magyarországon ezt a feladatot latja el a Magyar Turizmus Zrt., amelynek 22 képviselete van szerte a világban.
Székelyföld egységes megjelenítése kapcsán Albert Zoltán elmondta: a Kovászna megye Turizmusáért Egyesület partnereivel közösen próbál javítani a helyzeten, egységes kiadványokat jelentetnek meg, összefogják az önkormányzatokat és vendéglátókat. Országos szinten azonban Székelyföld nem tud részt venni a versenyben, mert a Bukarestből irányított idegenforgalmi reklámból mindig kihagyják Székelyföldet. Vannak ugyan együttműködések országos turisztikai szervezetekkel, de a nagyobb láthatóságért még meg kell dolgozni. Cél, hogy a bukarestiek legyenek büszkék Székelyföldre, hiszen ez a térség országos szinten egyik legjobb természeti vonzerővel rendelkezik. 
Székely Hírmondó