Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

REGIO - újság

http://issuu.com/mdrt/docs/revista_regio_31-august-2014/32?e=0/8974197

Vendégoldal

http://3szek.ro/load/cikk/75299/telepesek_szekelyfoldon

2014. november 8.,

Amikor Baksa József évekkel ezelőtt bejelentette ismerőseinek, hogy végleg elhagyja Budapestet, s a határon túlra költözik, a legtöbben azt gondolták, valamelyik nyugati országban szeretne letelepedni. Mindannyian meglepődtek, amikor kiderült, a férfit a szíve épp az ellenkező irányba húzza: az egykori biztosítási ügynök Er­délyt szemelte ki új otthonául.

A zsúfolt, zajos, benzingőzös Budapesten élők gyakran vágynak nyugodtabb, csendesebb vidéki lakókörnyezetre, ám az ismeretlen életmódtól való félelem legtöbbjüket eltántorítja a költözéstől. Baksa József kivételt képez, őt semmi nem akadályozta meg álmai megvalósításában: négy évtized után áttelepült Erdélybe.

Tisztában volt azzal, hogy amint átlépi az országhatárt, feleségével és a többi erdélyi magyarral együtt a román társadalom kisebbségét alkotja majd, de hitt abban, hogy még ennek ellenére is kiegyensúlyozottabb élet vár rá Székelyföldön.

A budapesti VIII. kerületben született. Nevelőapja révén lett zöldséges, sokáig együtt kereskedtek a Fővám téri Vásár­csarnokban. Tíz év után éles váltás következett József életében: egy biztosításközvetítő céghez szerződött üzletkötőnek. Mun­kája során hozta össze a sors egy Szé­kelyvarságról elszármazott magyar emberrel, akivel hamar barátságot kötöttek. A férfi meg is hívta szülőfalujába újdonsült barátját, aki akkor járt életében először a Görgényi-havasok déli lejtőjénél elterülő településen. József hazaszeretete kiskora óta erősen él szívében, így Erdély iránt mindig különleges vonzalmat érzett. A patakokkal és erdei utakkal szabdalt táj, valamint a helyiek azonnal megérintették, s kitörölhetetlen nyomot hagytak benne.

Időközben tinédzser kora óta tartó szenvedélye is a foglalkozásává vált, rendszeres túrázóból profi túrarendező lett. A hegyek szerelmeseként évente több teljesítménytúrát is szervez Magyarországon. Egy ilyen eseményen ismerkedett meg feleségével, Farkas Beával. A fiatal pár vidéki lakókörnyezetre vágyott, ezért nekiláttak az internetes telekkínálat feltérképezéséhez. Így bukkantak rá arra a tanyára, ami ma már az otthonuk.

– Igazából ekkor fordult meg a fejemben először, hogy Erdélyben is kezdethetnénk közös életet Beával – meséli József. – Székelyvarságot már korábbról ismertem, de amikor közelről is szemügyre vettük a korábban kiszemelt tanyát és környezetét, beleszerettünk a településbe – teszi hozzá.

Hazatértük után előkészítették a költözést: mindketten kiléptek addigi munkahelyükről, József eladta a házát, elbúcsúztak az otthoniaktól, s kelet felé vették az irányt. Kevés pénzzel indultak útnak, ennek fele el is fogyott, amikor Varságon megvásárolták a telket. 

Az elmúlt négy év alatt azonban igazi birodalommá nőtte ki magát a Baksa-tanya.

– Nem tudtuk előre, hogyan fogjuk előteremteni a napi betevőre való pénzt – meséli a házigazda. – Amikor Magyarországon búcsúzkodtunk, az egyik ismerősöm megjegyezte, hogy évente kétszer biztosan meglátogatnak majd minket. Gondoltam, hogy akkor lesznek mások is, akik szívesen megszállnak nálunk. Így jött az ötlet, hogy készítsünk egy vendégházat. Székely ácsok segítségével és a két kezünkkel építettünk fel egy fogadót, húsvétkor készültünk el vele – mondja.

Az építkezés legalább annyi nehézséget okozott számukra, mint maga az átköltözés, ám tapasztalataik szerint az emberi lele­ményesség kényszerhelyzetekben csodákra képes.

– Amikor már bevertük az utolsó szöget is, észrevettük, hogy a tetőtér hullámzik. Ilyen esetben sokan kétségbe esnének és leblokkolnának – jegyzi meg a házigazda. – Mi viszont fogtuk magunkat, s az egész mennyezetet alátámasztottuk egy hatalmas fagerendával. A probléma megoldódott – mondja mosolyogva József.

A ,,teremtés” szó lassan ismeretlen fogalommá válik az emberek körében. Pedig két kézzel létrehozni valamit a semmiből nagyon jó érzés. Ez nem polgárpukkasztás vagy tiltakozás valami ellen. Egyszerűen jólesik alkotni – mondja József.

– Egyfolytában fejlődik a logikai készségem, megtanultam, hogy szinte bármit meg lehet oldani – teszi hozzá. A házaspár teljesen önellátó életmódot él.

Bejelentett állásuk nincs, a ház körül dolgoznak egész nap, s majdnem mindent maguk termelnek meg. Amire nincs lehetőség, azt a falusi turizmusból befolyó csekély pénzből vásárolják meg. Jelenleg van két disznójuk, harminc tyúkjuk és közel ugyanennyi csirkéjük, illetve három tehenük, amelyek épp a legelőn vannak, miközben mi a háznál vendégeskedünk. Mindennap pásztor hajtja ki őket a közeli mezőre, kora este pedig vissza, a Baksa-tanyára. A tehenek közül kettőt már József segített világra hozni. A második esetnél másfél órán át kínlódott a tehénnel együtt. Utána sokáig ínhüvelygyulladástól szenvedett, de azt mondja, mindenért kárpótolja az élmény. Fejni ugyanakkor még nem tud tökéletesen. Saját bevallása szerint olyan lassú, hogy mire iható mennyiséget kifejne, addigra az meg is romlana. Így ezt a feladatot az asszonyra hagyja.

Az állatokat általában Bea látja el. Ottjártunkkor is épp etetni indul. Két kutyájuk, Csongor, az óriás eb és Bori, a kisebbik kutya boldogan kíséri a tyúkólhoz gazdáját. A háziasszony a baromfi etetése közben elmondja, rendszerint harminc csirkét vásárolnak, ezeknek legalább a fele kakas, így azok a mélyhűtőben végzik. A tyúkokra viszont szükség van hosszabb távon a tojás miatt, aminek egy részét eladják. Lovuk nincs, mert nagyon sokba kerülne gondozni, ráadásul nincs annyi megművelhető terület a környéken, ami miatt szükség lenne rá. Bea mégis nagyon szeretne lovat, mivel Magyarországon galoppversenyző volt és lovak betanításával foglalkozott. A szűk családi büdzsé miatt azonban egyelőre be kell érnie a már meglévő állatokkal.

A házaspárt arról is kérdezzük, hogyan fogadták őket a helyiek, sikerült-e már beilleszkedniük.

– Az anyaországi magyarok turistaként vagy mondjuk Wass Albert-rajongóként hajlamosak csak a pozitív dolgokat látni a székelyekkel kapcsolatban, pedig ugyanúgy, mint a világ bármely pontján, itt is többféle ember él. Kezdetben az otthoniak és az itthoniak közül is sokan azt hitték, hogy üzleti hasznot remélve költöztünk ide. Nem tudták felfogni, hogy egyszerűen azért jöttünk, mert jól érezzük magunkat – mondja József, de hozzáteszi, ma már máshogy tekintenek rá a varságiak.

– Az igazság az, hogy a december 5-i gyalázatos népszavazás eredménye olyan sebet ejtett a határon túli magyarok lelkén, amelyeket csak az idő tud begyógyítani, de az is csupán évtizedek múlva. Azzal, hogy ideköltöztem, szerettem volna azt is megmutatni a székelyeknek, hogy mi, anyaországi magyarok nem hagytuk őket magukra. Azt veszem észre, hogy a varságiak megértették ezt, és befogadtak.

Ez beigazolódik, amikor megérkezünk a Parlamentnek keresztelt helyi vegyesbolthoz, amelynek tulajdonosa szívélyesen fogadja társaságunkat, s Józseffel úgy fog kezet, mintha évtizedek óta ismernék egymást. A házi pálinka kortyolgatása közben megérkeznek a munkában kimerült szomszédok is, majd nekiállnak jókedvűen mesélni a falu múltjáról és a magyar történelemről, amit a kicsi helyiség falaira kiakasztott képek is megőriztek. Közülük kiemelkedik a középső, egyben a legnagyobb, melyről Horthy Miklós kormányzó néz vissza ránk.

A Baksa-tanyára visszatérve asztalhoz ülünk ebédelni. A rántott házi túró elfogyasztása közben ér bennünket a legnagyobb meglepetés: Bea egy kisbabával lép be az ajtón. Kiderül, amit eddig nem tudtunk: a Baksa házaspárnak fél évvel ezelőtt gyermeke született. József szerint a lányuk az, aki most már végérvényesen Erdélyhez köti őket. Mint mondja, sem ő, sem Bea nem megjátszós: nem beszélnek székelyesen, nem járnak helyi népviseletben, ám tudják, hogy a lányuknak mindez már természetes lesz, hiszen ő itt jött világra. Ajsa, bár magyar állampolgár, a térkép szerint Romániában született, így családtámogatást a baba után sem a magyar, sem a román államtól nem kapnak a szülők. A házaspár egyelőre tartózkodási engedéllyel él Var­ságon, de öt év múlva, ahogy lehet, szeretnék felvenni a román állampolgárságot.

– Szeretném, ha székely testvéreink látnák, hogy osztozom a sorsukban – fejti ki gondolatait a házigazda.

Arra a kérdésre, nem félnek-e attól, hogy előbb-utóbb belefásulnak ebbe az életmódba, egyértelmű nemmel felelnek mindketten.

– Sokszor megkapjuk a kérdést, vajon mit csinálhatunk itt egész nap, s ilyenkor viccesen mindig azt felelem: semmit. Az igazság az, hogy megállás nélkül dolgozunk.

Mindig akad tennivaló a ház körül. Azt is mondták már nekem, hogy ideje lenne kimozdulnom itthonról. Tegnap felkapaszkodtunk a Madarasi-Hargita 1800 méter magas csúcsára. Ennél jobban nem tudunk kimozdulni – magyarázza mosolyogva József.

– Visszatérő kérdés az is – mondja –, hogy miképpen tudjuk elviselni ezt az óriási csendet. De hát itt nincs is csend, szoktam válaszolni. Az egyik irányból ugat a kutya, a másikból egy traktor berreg, a harmadikból a fejszecsattogást hallom.

A családfő egyéb érdekességekről is beszámol. Nem zárják az autó és a ház ajtaját, s amióta itt laknak, még egy kukoricacsövet sem törtek le a veteményeséből. Meg kellett tanulniuk azt is, hogy a székely falvak lakói sokszor nem pénzzel hálálják meg egymásnak a segítséget, hanem élelmiszerrel vagy kölcsönös segítségnyújtással.

Amikor feltesszük a kérdést, hogy hiányzik-e nekik valami a határon túlról, mindketten bólogatnak. Bea a lovak után vágyódik, Józsefnek pedig az unokatestvérével átélt dunai vízisízések és néhány anyaországi teljesítménytúra hiányzik. Dön­tésüket viszont nem bánták meg.

– Amikor ideköltöztünk, szinte mindenki azt gondolta rólunk, hogy bolondok vagyunk. Pedig nem az életünket veszítettük el, hanem az álmainkat valósítottuk meg. Az öcsém meredt szemmel nézett rám, amikor itt járt nálunk, s éppen ganéztam a két kezemmel. De persze megértem, hogy csodálkozik, mert Magyarországon alig van már olyan parasztember, amelyik tehenet tart – mondja József. – Ugyanakkor szerintem száz emberből kilencven szeretne úgy élni, mint mi, csak egyikük mellett sincs olyan valaki, aki el tudja hitetni, hogy az álmok megvalósíthatók. Pedig amiben nem hiszünk igazán, azt nem fogjuk tudni véghezvinni. A kutya sem bánt, ha nem félünk tőle. De ezt nem elég eljátszani, ezt belül kell érezni – teszi hozzá.

Azt mondja, innen már nincs hova menniük, a jövő nem választás kérdése. Otthon nem voltak gyökereik, itt viszont megeredtek. Jó döntés volt ideköltözni. Búcsúzás közben még megkérdezzük, boldogabbak-e itt, mint előtte Budapesten.

– Otthon nem tudnék olyan körülmények között élni, mint itthon. Jól érzem magam a bőrömben, és kiegyensúlyozott vagyok, de nem tudom, mit jelent boldognak lenni. Szerintem boldog akkor leszel, amikor életed utolsó pillanatában körülnézel és azt mondod: na, ez rendben volt.

Szencz Dóra (Magyar Demokrata)
További információk: http://baksatanya.5mp.eu/web.php?a=baksatanya&o=eUkqQIEXmZ
Baksatanya Székelyvarság, egy csepp örökség Székelyföld szívében

Nem olcsójánoskodnak a bihari és székelyföldi panziók

http://kronika.ro/gazdasag/nem-olcsojanoskodnak-a-panziok

Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka | 2014.11.05. 

Nem haraptak rá a székelyföldi és Bihar megyei hegyvidéki vendéglátók az országos turisztikai szervezetek által meghirdetett akcióra, nem bíznak abban, hogy eléri a célját, és fellendíti a forgalmukat, sőt sokak szerint ezek a kedvezmények nem helyettesítik az üzleti stratégiát, a jól irányzott marketinget.

Amint arról korábban írtunk, a hegyvidéki kedvezményes üdülést a Romániai Turisztikai Vállalkozások Szövetsége (FPTR), valamint az Utazási Irodák Országos Egyesülete (ANAT) hirdette meg.

A turisták november 2. és december 19. között 160–370 lejért foglalhatnak szállást öt éjszakára, a gyermekek számára pedig ingyenes az üdülés. Az akciós csomagok vasárnaptól péntekig szólnak: a kétcsillagos szálláshelyeken 161 lejt kell fizetni öt éjszakáért, míg a négycsillagos hotelekben, panziókban 368 lejbe kerül az ellátás, családonként pedig két, 7 évesnél kisebb gyermek számára ingyenes a szállás.

A csomagokat az FPTR-rel partnerségben álló ügynökségeknél lehet igényelni. Az ANAT honlapján közzétettek szerint eddig mindössze 16 cég csatlakozott, zömmel Brassó megyei és Prahova-völgyi háromcsillagos szálláshelyek, valamint két panzió a bánsági Herkulesfürdőről. 

Nem így kell turistát fogni

„Senki nem megy el csak azért üdülni, mert az olcsó” – szögezte le megkeresésünkre Szabó Tibor. A Háromszéki Panziósok Szövetségének elnöke úgy látja, a turisták ma már körültekintően megtervezik az üdülést. Ebben az időszakban, amikor az emberek a decemberi ünnepekre készülnek, kevesen utaznak el öt napra valahova csak azért, mert kedvezmény van.

Szabó Tibor szerint a hétvégekre késő ősszel is foglalnak szállást, ám szombat-vasárnapra nem vonatkozik a kedvezmény. „Azok az idegenforgalmi vállalkozók, akik tudják, mit akarnak, jó marketingtervük van, nem szorulnak az ilyen akciókra, a hétvégeken ki tudják adni a szálláshelyeiket, és nem arra várnak, hogy a programban résztvevő ügynökségek irányítsanak hozzájuk turistákat” – összegzett a Kovászna megyei panziótulajdonos.

Nem hoz a konyhára

A Romániában elterjedt úgynevezett szociális turizmus ellen fakadt ki Kalamár Andor, a tusnádfürdői Írisz panzió tulajdonosa, amikor arról kérdeztük, szerinte miért nem csatlakozott egyetlen székelyföldi szálláshely sem a programhoz. A Hargita megyei turisztikai vállalkozó elmondta, ezeknek a programoknak semmi közük a valódi üzlethez.

„Ezek az egységesen meghirdetett kedvezmények a nyugdíjas beutalók elvén működnek: növelni a szálláshelyek kihasználtságát, mindegy, hogy milyen áron” – fejtette ki a vállalkozó. Emlékeztetett, a nyugdíjas beutalók is a sikertelenül magánosított mamutszállodákban érvényesíthetők, amelyekben sok szoba van, de alacsony a komforthányadosuk, hiszen az elmúlt években keveset költöttek a felújításukra.

„A piacról élő turisztikai vállalkozások számára ezek az akciók nem kifizetődőek, hiszen a reggelire elmegy a pénz egy része, és a közvetítő ügynökségek is leveszik a nekik járó jutalékot” – ecsetelte Kalamár Andor, aki szerint a tömegturizmus, a szociális üdültetés csak zavart okoz a szabadpiacon.

„El kellene már felejteni azt a politikát, hogy mindent az alacsony ár határoz meg. Sok turista hajlandó rendes vagy éppen felárat fizetni az elvárt körülményekért. A szociális turizmus különben is kevés pénzt hoz, hiszen aki így üdül, nem nagyon költekezik” – tapasztalta a tusnádfürdői szakember. 

Pádison a fűtésre sem elég a pénz

A programban résztvevő nagyváradi utazási ügynökség menedzsere, Alexandru Lăcătuș eközben sajnálatosnak tartja, hogy a Bihar megyei idegenforgalmi egységek nem csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. „Valószínűleg nekik nem éri meg két-három turista miatt, ilyen alacsony áron nyitva tartani és fűteni az egész panziót. Jól látszik, hogy főleg a népszerű, nagyobb forgalommal bíró üdülőhelyekről csatlakoztak” – magyarázta a szakember.

Tapasztalatai alapján ugyanakkor a turisták részéről van igény az ilyen kedvezményes kikapcsolódásra, mert bár a program csak három napja indult, már adtak el üdülőcsomagokat Prahova-völgyi vakációzásra.

Lăcătuș sejtését erősítette meg az egyik panzió lapunk által megkérdezett illetékese is. Az idegenforgalmi szempontból jelentős Pádison található szállójukban nem tolonganak a turisták, így a programban rögzített ár még a fűtés költségeit is alig fedezné, anyagilag tehát egyáltalán nem érné meg a programban való részvétel.

Kőszegi Ősz 2014

Turistacsalogató erdélyi kisvasutak

http://www.erdelyinaplo.ro/aktualis/riportok/turistacsalogato-erdelyi-kisvasutak

Makkay József | 2014.10.03.

Megy a gõzös. A kisvasúthálózat felélesztése igazi utazási csemegét kínálna a turistáknak (Csinta Samu felvétele)

Gyakran mondogatjuk, hogy Erdély Svájccal mérhető turistaparadicsom lehetne. Földrajzi fekvésétől és változatos domborzati formáitól fogva a természet szépsége itt az év minden szakában egyedülálló: a sok helyen lepusztult emberi környezetet még mindig ellensúlyozza az érintetlen táj. Erre egyre többen felfigyelnek Nyugat-Európában is: a turisztikai úti célokat reklámozó tv-csatornák hozzánk látogató stábjainak riportfilmjei bizonyítják, hogy mekkora az igény a nagyközönség által még becserkészésre váró újabb országrészek iránt. Erdély jórészt az európai turizmus szűz területe még.

Miközben egymást érik az uniós pénzekből épülő menedékházak, mutatós szállók, motelek, a turizmus infrastruktúrájához nélkülözhetetlen közlekedés, elsősorban az úthálózat minősége alig változott az elmúlt negyedszázadban. Nemcsak az Erdély legszebb hegy- és dombvidéki övezeteibe vezető műutak állapota gyatra, hanem a hagyományos vasúti közlekedés is leáldozóban: a főbb vasútvonalak főtengelyéről levált szárnyvonalak halódása immár tíz-tizenöt éves állapot. Pedig ki ne emlékezne a rendszerváltás előtt még virágzó erdélyi kisvasút-hálózatra: Máramarostól a Székelyföldig, Mócvidéktől Nagyszeben vagy Arad környékéig több száz kilométer, gyakorta festői környezetben kanyargó kis szerelvények szállították napi rendszerességgel a falvak ingázó népét a legközelebbi ipartelepekre, kisebb-nagyobb városok állomásaira. Mindez már a múlté: az ezredforduló romániai átalakulása a jobb sorsra érdemes kisvasúthálózat végét is jelentette.

Kalauzzsebbe vándorolt profit

Ma is jól emlékszem a kilencvenes évekbeli egyik utolsó kisvasúti kalandozásomra Torda és Abrudbánya között. Miután végigbóklásztuk a Tordai-hasadékot, felkerekedtünk, hogy átvonatozzunk az Aranyos völgyén. Talán éppen Alsó- és Felsőszentmihály állomásán ültünk föl a turistákkal teli vonatra. Addigra a helyi állomásépületek jegyárusait már szélnek eresztették, így a kalauzzal arról folyt az alkudozás, hogy a nem túl drága jegyet ki szeretnénk fizetni Abrudbányáig, tehát nem feketén akarunk utazni. Valószínűleg nem túl sok ilyen „őrülttel” volt dolga a jámbor jegykezelőnek, aki legális munkája helyett inkább arról győzködött, hogy fél áron is megúszhatjuk, rajta kívül ugyanis senki nem ellenőrzi az utasokat. Szolnoki közgazdász-barátom megjósolta, hogy az Aranyos völgye hosszan kacskaringózó, 30-40 kilométeres sebességgel „száguldó” kis szerelvénye sokáig már nem viszi az utasokat. Neki lett igaza: valamikor az EU-csatlakozás előestéjén olvastam a vasúttársaság vezetőségének közleményét, miszerint a szárnyvasutak, és a kisvasúthálózat teljesen ráfizetéses, üzemeltetésére, fenntartására nincs több pénz.

Szervezett turistacsoportok számára a tordai állomásból egy ideig még nagy ritkán elindult a pár vasúti kocsiból álló, aprócska dízelmozdony vontatta szerelvény, hamarosan azonban ennek is vége szakadt: a hetven kilométernyi sínpárt belepte a gaz, sok helyen bokrok dzsungelében vész el az Aranyos-parti románc. Nemrég egy kiránduláson próbáltunk a sínek nyomára bukkanni, de voltak szakaszok, ahonnan a síneket is felszedték már az élelmes fémgyűjtők.

Kisvasút-történelem

Az erdélyi kisvasút-hálózatot a Magyar Állami Vasutak (MÁV) építette ki, zömében a 19. század végén, jóval Trianon előtt. A Román Állami Vasutak (CFR) a rendszer működéséhez szükséges karbantartó munkálatokon kívül a kisvasúthálózatra pénzt nem költött: több helyen is a két világháború közötti kocsik és a gőzmozdonyok üzemeltek. Ezek rendbetételét, és újbóli elindítását ma már nem a hagyományos személyszállítás indokolná, hanem elsősorban a turisztikai látványosság. Ahogyan néhány éve még turisták százait vonzotta Háromszékre, a kovászna-komandói erdei vasút és siklópálya. A Kommandó környékén kitermelt faanyagnak a nagyvasúthoz szállítását végző kisvasúti szerelvények egy évszázadon át látták el ezt a fontos feladatot, a rendszerváltás után pedig turistákkal teli szerelvényt is húzott a Tündérvölgy irányába a muzeális értékként nyilván- tartott gőzmozdony. A kisvasút és a sikló megmentésére létrehozott Sikló Egyesülettől sokan a lehetetlent várták, amikor azt remélték, hogy civil összefogással újraéleszthető ez a szebb kort látott turisztikai és muzeális látványosság. Állami és helyhatósági közbeavatkozás nélkül azonban nemcsak Háromszéken, hanem sehol az országban nem lehet csodát tenni. Az egykori kisvasutak közül ma egyedül a Máramarosban található felsővisói üzemel az ukrán–román határvidéken igazi utazási csemegét kínálva a messze földről ide érkező turistáknak.

Ha volna regionális vagy éppenséggel országos elképzelés, a háromszéki és a mócvidéki kisvasút mellett turistavonzó látványosságként újraéleszthető lenne a szintén százéves arad-hegyaljai Gyorok–Pankota és Máriaradna útvonal, a Segesvárt Nagyszebennel összekötő vonalszakasz vagy a Nyárádmentén még pár éve kanyargó kisvasút is. 

Míg Magyarországon kisvasút-napokkal próbálják felhívni a figyelmet a szebb napokat megélt közlekedési formára, a Kárpát-medence legnagyobb kisvasúthálózatával rendelkező Erdélyben, az igazi turistaérdekességnek kínálkozó örökséget mindenki elfejtette.

Erdélyt ajánlja őszi úticélul a National Geographic

http://erdely.ma/turizmus.php?id=172804

2014.09.20.

Fotó: Gyenes Kálmán, filantropikum.com

A patinás National Geographic magazin utazási mellékletének mesés őszi tájakat összesítők tízes listájára hetedikként Erdély is felkerült.

A szerkesztők szerint Erdély egy legendákkal átitatott, szépia tónusú középkori várkastélyokkal tűzdelt vidék, és külön ajánlják a Fogarasi-hegységet átszelő 90 kilométer hosszú Transzfogarasi utat, 90 fokos szűk kanyarjait, és az utat körülölelő varázslatos őszi tájat.

A lista első helyén a Kalifornia államban található Sonoma megye található, ahol a csodálatos szőlősök lenyűgözővé varázsolják az őszt. A második és harmadik helyen szintén amerikai úti cél áll. A második Új-Mexikó északi része, ahol szeptember és október végén az aranyszínű tájban lehet gyönyörködni, míg a harmadik az Ohio államban található Holmes megye.

A lista további helyezettjei:

Gaspé-félsziget (Kanada, Quebec) – a juharlevelek ősszel pirosra váltanak, ami a kanadai zászlóra emlékeztet

Duoró folyó völgye (Portugália) – piros, narancssárga és sárga színben pompázik az észak-portugáliai völgy

Bajorország – az alpesi erdők színkavalkádja pompázatos látvány

Moszkva – a parkok, paloták és kupolás templomok látványa lenyűgöző

Jiuzhaigou-völgy (Szecsuán tartomány, Kína) – az egyik legváltozatosabb flórával és faunával rendelkező kínai régió

Kiotó (Japán) – a levelek nézésének hagyománya, japán elnevezése koyo

Jerome Flynn

filantropikum.com

Ízelítő Erdővidékről, nem csak túrázóknak

http://erdely.ma/turizmus.php?id=172801

2014.09.20.

Albert Levente felvétele

Gyermekkorban kell megalapozni, hogy természetszerető, hagyománytisztelő, környezete iránt érdeklődő, mindezeket értékelő felnőtté váljon valaki.

Színes-ízes történeteivel, gyermekkorát felidéző emlékeivel a természetért rajongó és arról mély tisztelettel beszélő Lőrincz Sándortól (fotó) ezt kapta útravalóul közönsége Sepsiszentgyörgyön, ahol szerda délután mutatták be a biológia szakos tanár Erdővidéki túrautak című kötetét.

Míg helytörténeti irodalommal inkább találkozik az olvasó, kifejezetten turistakalauz jellegű kiadvánnyal, mely kistérségek bemutatását célozza, kevésbé – vázolta a tavaly megjelentetett és korábban Erdő­vidék több településén már ismertetett könyv kapcsán Demeter László. Mint mond­ta, a Tortoma Úti­könyvek sorozatának korábbi három kötete városokat – Ko­lozsvár, Sepsiszent­györgy és Brassó – mutatott be, így a negyedikként megjelent Er­dővidéki túrautak kakukktojásnak számít a sorban. 

Az igényes kivitelezésű kötet nagy erénye, hogy színesen illusztrált, az olvasót, túrázót 31 térkép segíti eligazodni a kistérségben, s a leírásokhoz több mint 200 színes fotót is mellékeltek – fűzte hozzá.

Lőrincz Sándor útleírásaiból korábban 29 jelent meg az Erdővidéki La­pok­ban, a könyv­be rendezett változatban pedig nemcsak azokra a lát­vá­nyosságokra össz­pontosít, melyekre más kiadványok is rávilágítanak, de kisebb, rejtett értékekre is felhívja a figyelmet, legendákat, történeteket örökít meg, melyek a nagyobb gyűjteményekből kimaradtak.

Erdővidék annyira gazdag látnivalókban, hogy azokról akár hatkötetes kiadvány is írható – vélekedett Lőrincz Sándor, aki rámutatott: munkájának sepsiszentgyörgyi vonatkozása is van, hiszen egy leírás a Rabocskai László és Gödri Judit megyeszékhelyi pedagógusok által megálmodott tanösvényt örökíti meg. „Aki nem bírja erővel végigjárni ezeket az utakat, vegye kézbe a könyvet, kövesse a leírtakat térképen, és ha szereti a természetet, ugyanolyan élményben lehet része, mintha valóban ott járna” – ajánlotta az érdeklődőknek a szerző, aki 1976 óta gyűjti és jegyzi fel a helyiek közölte, a térségre vonatkozó adatokat, megnevezéseket, történeteket. 

Ő maga gyermekként, nagyapja, édesapja révén került kapcsolatba a természettel, s „annyi­ra közel kerültem és annyira megszerettem, hogy amikor elküldtek kilenc órától kicsi misére, én inkább katicabogarakat lestem helyette” – idézte fel. Vallja: „Aki a természet szeretetére neveli a gyermeket, az ember-, közösség- és hagyományszeretetre is megtanítja, s ezáltal finomabb lelkűvé is válik.”

Demeter Virág Katalin

Háromszék

Hosszabb a turistaszezon Szovátán

http://szekelyhon.ro/aktualis/marosszek/hosszabb-a-turistaszezon-szovatan

Gligor Róbert László | 2014.09.26. 

Bár szeptember közepén is túl vagyunk, a napsütéses időjárásnak köszönhetően még tart a tusristaszezon a sóvidéki fürdővárosban. Igaz, hogy a látogatók száma csökkent, de így is forgalmasak az utcák, turistalátványosság a fürdőtelep és a sós tavak környéke is.

Még mindig szép számban látogatják a Medve-tavat a turisták

A fürdőtelep bejáratánál „Szállás” feliratot lobogtató férfi próbált szállóvendéget szerezni valamelyik közeli panzió számára. A kisvárosban nem üresek az utcák, le-fel sétáló családokkal vagy csoportokkal lehet találkozni. Egy magyarországi turistacsoport a buszállomástól gyalog járta be a telepet, a sós tavak környékét, és elégedettek voltak a látvánnyal. A tavak mellett román fiatalok csoportjával is találkoztunk, akik minden egyes tavat szemügyre vettek a sósziklák között. A vendéglátóipari egységek teraszai sem voltak üresek, ott is találtunk néhány vendéget, ahol egész nyáron hiába próbálta bennebb csalogatni a hangos zene a járókelőket. A Medve-tó fölötti teraszon és a szomszédos Kicsigombában zsúfoltság volt ebédidőben, szabad asztalért, székért egy ideig kár is volt várakozni.

A tavak körüli sétányon és a fürdőtelepen még mindig sok a vendég

Iszap gyógyászati célokra

A fagypont-közeli hajnalok miatt fürdeni már nem lehet, a Piroska- és a Vörös-tónál így csak sétáltak a vendégek. A Vörös tavat a nyár elején bekeríttette az önkormányzat. A Vörös- és Fekete-tavak iszapját gyógyászati célokra használták, de 1968-ban bezárták a kitermelést, ugyanis több évtizedre, akár nyolcvan évre is szükség van ahhoz, hogy az iszapréteg újratermelődjön. A Medve-tó körül elterülő több mint nyolcvan hektáros természetvédelmi terület felügyeletét a helyi önkormányzat látja el, ezért amikor a Só útja projekt keretében elkezdte a rezervátum felújítását és infrastruktúrájának kiépítését, bizonyos kötelezettségeket is felvállalt, például a tavak védelmét. A Vörös-tavat azért kerítették be, mert igencsak megnőtt az iszap felügyelet nélküli kitermelése: azontúl, hogy a turisták engedély nélkül merték és kenték magukra az iszapot, a környezetet is bepiszkították, szemeteltek, továbbá akadtak olyanok, akik vederszámra hordták haza az iszapot. A tó bekerítésének lényege nem a fürdőzők eltávolítása, hanem a vadturizmus és a törvénytelen iszapkitermelés visszaszorítása, a természeti értékek védelme – érvelt Szováta polgármestere, Péter Ferenc.

Nyitva a Tivoli-tó

Több évi munkálat és többszörös határidőcsúszás után sikerült idén átadni a teljesen újjáépített Tivoli-tavat, amelyet a helyiek is a szocialista korban kapott nevén, Ifjúsági-tóként emlegetnek. Augusztus közepétől lehet igénybe venni a fürdőzésre alkalmas állóvizet, de a turistákat főleg a csónakázási lehetőség vonzotta – tudtuk meg a helyszínen. Folyamatos volt a látogatottság, egy-egy hétvégén akár napi száz vendég is volt, de a legutóbbin már csak alig tízen. Megtudtuk: egy fél órára öt, egy órára tíz lejért lehet csónakot bérelni, amelyet legtöbb négy személy használhat, a mentőmellény viselete kötelező, továbbá 14 éven aluli gyermeket felügyelet nélkül nem engednek vízre szállni, és alkoholt sem lehet fogyasztani a tó területén.

A tó partján kialakított kalandparkban ennél többen is voltak a hétvégén, a tulajdonostól – bár számadatokkal nem szolgált – megtudtuk, jó közepes nyári szezont tudnak maguk mögött, és ha a kedvező időjárás megmarad, akár október végéig is nyitva tartanak.

Túra a Kárpátok főgerincén

http://www.szekelyhon.ro/magazin/tura-a-karpatok-fogerincen

Péter Beáta | 2014.09.24. 

A Gyimesi- és Csíki-havasok megismerése érdekében, valamint a természetjárás és a túrázás népszerűsítéséért kétnapos teljesítménytúrát szerveznek október első hétvégéjén. Jelentkezni szeptember 30-éig lehet.

Az Egyeskő 60 elnevezésű teljesítménytúrát tizenhatodik alkalommal szervezik meg. Akárcsak a kezdetekkor, idén is egy csíkmenasági baráti társaság összefogásának köszönhetően kerül sor Erdély egyik legkedveltebb túrájára.

„Első alkalommal, 1999-ben az akkori barátnőmmel és a legjobb barátommal szerveztük meg a túrát. Az ötlet oda vezethető vissza, hogy 1995-ben a Kárpátok főgerincén végigment a Kárpát-koszorú Expedíció két magyarországi fiatalember vezetésével, és minden csíki túrázót, illetve a gerinc közelében a működú turistaegyesületeket megmozgatta. Én is részt vettem benne, és akkor figyeltem fel rá, hogy a gerinc mellettünk halad el és mennyire szép” – emlékezett vissza Bartalis László főszervező.

Évről évre többen csatlakoztak a kezdeményező túrázókhoz, egy idő után nemcsak környékbeliek, de Magyarországról is szép számmal eljöttek, idén közel ötven személy jelentkezett be onnan. A szervezők több mint száz résztvevőre számítanak. „Nagyon sok a visszajáró túrázó, a társaság hetven százaléka visszajáró, mert itt igazából nemcsak a teljesítményről szól a dolog. A hangulaton van a lényeg. Szombat este sátrazunk, ott tábortűz lesz. A menasági közbirtokosság támogatja az idei túrát, bográcsozás, szalonnasütés, csendes gitározgatás, énekelgetés vár a résztvevőkre. A hangulat nagyon jó szokott lenni és nagyon jó visszajelzések vannak” – mondta Bartalis. 

Tapasztalt túrázóknak szól

A főszervező elmondta, inkább a tapasztaltabb túrázókat várják a rendezvényre, ebben az évben a résztvevők 64,5 kilométert tesznek meg úgy, hogy az összes felszerelést mindenki maga kell vigye, kivéve a sátrat, ezek szállításáról a szervezők gondoskodnak. Az előző években a forgatókönyv többnyire úgy volt, hogy Csíkmenaságon találkoztak a résztvevők péntek este, szombat hajnalban pedig útnak indultak, és vasárnap délután az Egyeskőnél volt a túra befejezése. Idén az Egyeskőtől indulnak a túrázók, egy éjszakát a Szent László-kápolnánál töltenek, és vasárnap délután Menaságra érkeznek.

„Azt szeretnénk, hogy mindig csempésszünk valami különlegességet a túrába, hogy ne csak »kilométer-gyártásról« szóljon , ahol az emberek csak legyalogolják a kilométereket, hanem valami szín legyen benne. Ebben az évben is lesz egy történelmi kitekintő, hisz a Széphavason bírói pontunk van. Ott meglátogatjuk a nemrégiben felszentelt Szentlélek-kápolnát is. A táborhely is nagyon szép a Szent László-kápolna mellett, ahol sátorozni fogunk.”

Szükséges kellékek

A szervezők kérik, hogy a résztvevőknél legyen túrabakancs, az évszaknak megfelelő öltözet, esőkabát, élelem, hálózsák, derékalj, sátor, kulacs, elemlámpa, térkép a Csíki- és Gyimesi-havasokról, valamint a Nagyhagymás-hegységről, iránytű, túrabot, elsősegélycsomag. A benevezési díj egységesen 25 lej. A túrára csak a 18. életévét betöltött személy nevezhet be. Bővebb információ a jelentkezéssel és a túrával kapcsolatban a www.egyesko60.ro oldalon található.

23 új tevékenységi megnevezéssel bővült a Romániai Foglalkozások Osztályozása

http://www.erdely.ma/gazdasag.php?id=171656&cim=23_uj_tevekenysegi_megnevezessel_bovult_a_

2014.09.03. 

Forrás: m.google.com

A Romániai Foglalkozások Osztályozásába (COR) a következő, újdonságnak számító tevékenységek nyertek felvételt: nemzeti válogatott edző; versenysportoló; barlangimentés-oktató; föld alatti barlangi mentő; barlangi mentő, víz alatti környezetben; hegyimentő-oktató; vadvízi kajakoktató; tájrendező; mediátor tanácsadó; biztonságmenedzsment-rendszerek auditora/ felmérője; villanyszerelő operátor; esélyegyenlőség-szakértő; turisztikai vezető vadvízi evezéshez; barlangi idegenvezető; kirendeltség-vezető; részlegvezető stb.

A teljes lista megtekinthető a Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium, valamint a Nemzeti Statisztikai Hivatal 1419/328/2014-es számú, közös rendeletében, mely a Hivatalos Közlönyben való megjelenéskor érvénybe is lépett (2014. augusztus 28.).

Horváth Levente államtitkár,

Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium

A turizmus decentralizálására készül a kormány

http://www.kronika.ro/gazdasag/decentralizaljak-a-turizmust

Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Vásárhelyi-Nyemec Réka | 2014.08.28. 

A turizmus terén is decentralizációra készül a kormány: az idegenforgalomért, valamint a kis- és közepes vállalkozásokért felelős főosztály javaslata szerint 2014–2016 között a helyi önkormányzatokra bíznák a szállodák, a panziók és más vendéglátó egységek csillagokkal történő minősítését, a tenger- és vízparti strandok, a sípályák és a hegyi ösvények engedélyezését, illetve a turisztikai információs irodák akkreditálását.

Tusnádfürdő polgármestere szerint a decentralizáció nyomán javulhat a szolgáltatások minősége

Ezek a feladatok jelenleg az Országos Turisztikai Hatóság (ANT) hatáskörébe tartoznak. Az elképzelés szerint a továbbiakban az idegenforgalmi övezet területrendezési tervéhez is a helyi tanácsok adnának engedélyt, emellett az önkormányzatokra bíznák a turisztikai egységek korszerűsítésére és bővítésére vonatkozó adminisztrációs tevékenység lebonyolítását is.

A tervezetben az is szerepel, hogy az országos idegenforgalmi stratégiák kidolgozása továbbra is az Országos Turisztikai Hatóság feladata lesz, az ellenőrzéseket és kivizsgálásokat, illetve a bírságolásokat pedig ugyancsak központilag fogják elvégezni.

Egyszerűbb lesz az ügyintézés

A kabinet illetékes főosztálya úgy indokolta a kezdeményezést, hogy így sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz a különféle engedélyek kibocsátása. „A tervezet kidolgozásánál a nemzetközi, az Európai Unió más tagállamaiban már bevált példákat vettük alapul. Azt az elvet szeretnénk alkalmazni, miszerint az ügyintézést az állampolgárokhoz minél közelebbi szinten kell végezni” – olvasható a dokumentumban.

A kezdeményezők arra is kitértek, hogy az ANT a rá hárított feladatok miatt túlságosan leterhelt, az országos hivatal és a helyi önkormányza­tok közötti kommunikáció pedig kívánnivalót hagy maga után. Az előírások hatékonyságát először egy kísérleti időszak során elemzik, ezt még az év további részében megvalósítanák, majd a projektet országos szintűre bővítik.

Üdvözlik a kezdeményezést a Krónika által megszólaltatott erdélyi vendéglátósok, turisztikai szakemberek és önkormányzati elöljárók, akik hatékonyabb ügyintézést és a szolgáltatások minőségének javulását várják az intézkedéstől, azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy veszélyes lehet, ha a továbbiakban nem egységesen, ugyanazon kritériumok alapján hajtják végre a szállók minősítését.

Albert Tibor, Tusnádfürdő üdülőváros polgármestere lapunknak kifejtette: ha az önkormányzatok hatáskörébe tartozik a szálláshelyek és a szabadidős létesítmények minősítése, jobban rálátnak majd a szolgáltatásokra, és hatékonyabban ösztönözhetik a turizmus fejlesztését. „Én lennék a legboldogabb, ha végre megvalósulna az idegenforgalom decentralizálására vonatkozó elképzelés” – fogalmazott az elöljáró.

Elmondása szerint már négy évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy biztosítsanak ezen a téren szélesebb hatásköröket az önkormányzatoknak, emellett az új turisztikai törvény kidolgozásakor is felvetette a decentralizálás szükségességét a miniszteri találkozókon, de minden alkalommal elutasították javaslatát.

A tusnádfürdői polgármester úgy vélekedett: ha helyben dönthetnek az idegenforgalmi szolgáltatások minősítéséről, azok jobban tükrözik majd a valóságot. „A nagyobb hatáskör ugyan több munkával jár, de az sem elhanyagolható szempont, hogy a különböző illetékek a település kasszájába folynának be, a bevételt pedig az infrastruktúra fejleszté­sére, ezáltal a turizmus fellendítésére fordíthatnák vissza” – magyarázta Albert Tibor.

Fenntartások is vannak

Daragus Attila, a Bálványost is magában foglaló Torja község polgármestere, az Országos Faluturisztikai Szövetség (ANTREC) elnöke úgy vélekedett: az idegenforgalmi decentralizációval az ellenőrzéseket, a bírságolásokat és az engedélyek visszavonását is az önkormányzatok hatáskörébe kellene áthelyezni, hiszen így hatékonyan visszaszoríthatnák a feketén működő turizmust.

Daragus szerint ugyanakkor a minősítéseknek, illetve a kritériumoknak egységesnek kell maradniuk országos szinten, nem szabad megengedni nagy eltéréseket az egyes településeken, minden helységnek igazodnia kell a európai szabványokhoz. „Elveszíthetjük a turistákat, ha a három csillag nálunk nem ugyanazt jelenti, mint Európa bármely más országában” – hívta fel a figyelmet a turisztikai szakember.

Hasonlóan vélekedett Albert Zoltán, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársa, aki szerint veszélyeket is rejthet, ha a turisztikai minősítés kikerül az ellenőrzött, központosított rendszerből. Albert – aki maga is működtet panziót Háromszéken – elmondta: alapvetően a decentralizáció híve, de ez esetben vannak fenntartásai.

„Az iskolai osztályzat esetében is előfordul, hogy az ötös jegy nem annyit ér egy gyengébb iskolában, mint egy nagyon erős gimnáziumban. Ugyanez a jelenség felmerülhet a turisztikai minősítésekkel kapcsolatban még abban az esetben is, ha az országosan egységes kritériumrendszert alkalmazzák” – részletezte a turisztikai szakember.

Albert kifejtette: a minősítési folyamat jelenleg sem túl bonyolult – egy kérvényt, a szálló leírását és a cég adatait kell beküldeni a minisztériumba, harminc napon belül megérkezik szintén levélben az ideiglenes minősítés, majd hatvan nap alatt ellenőrzik, hogy a nyilatkozatba foglalt adatok megfelelnek-e a valóságnak.

„A hatályos jogszabályban előírt kritériumok ésszerűek, nem jellemzőek a túlkapások: olyan feltételek vannak például, hogy a szobában poharat és széket, a fürdőszobában pedig fogast kell elhelyezni, ezek teljesen normális elvárások” – magyarázta a szakember. Albert szerint inkább a tűzvédelmi engedélyeztetés rendszerét és díjszabásait kellene átgondolnia a kormánynak, ez ugyanis a belügyminisztériumhoz tartozik, az eljárás pedig rendkívül bonyolult és drága.

Az egyesület munkatársa egyébként azt is elmondta: az idegenforgalmi vállalkozók korábban fontolgatták, hogy egymást minősítik, ajánlásokat fogalmaznak meg, de úgy ítélték, nem tudják kiküszö­bölni a szubjektivizmust, ezért elálltak ettől a tervtől.

Nem mérvadó a csillagok száma?

A Bihar megyei Püspökfürdő (Május 1) üdülőtelep kétcsillagos Ade­la Panziójának illetékese érdekesnek tartja a kezdeményezést, amelytől pozitív hatást, hatékonyabb ügyintézést remél. Mint rámutatott: a vendéglátó-ipari egység minősítéséhez szükséges eljárás nem volt egyszerű a bürokratikus bukaresti rendszer miatt, de a csillagok meghatározatlan időre szólnak, így ebből a szempontból nem érinti az Adelát a decentralizáció.

A panzió illetékese elmondta: nincs is különösebben szükségük két csillagnál többre, meglátásuk szerint fontosabb, hogy a szálló a gyakorlatban színvonalas szolgáltatást nyújtson, mint hogy papíron legyen nagyobb rangja. „Ez a besorolás egy kritériumrendszer alapján történik, de voltaképp az igazi osztályozók maguk a vendégek. Hiába a sok csillag – ha a kliens elégedetlenül távozik, másodjára már nem fog ugyanoda visszatérni” – mutatott rá. Ennek nyomán úgy vélte: az önkormányzati kapcsolatokkal kedvezőbb értékelést kiharcoló szállótulajdonosok nem fognak előnyt élvezni a konkurenciával szemben.

Az egész turizmust átalakítaná az Airbnb

http://www.erdely.ma/turizmus.php?id=171267&cim=az_egesz_turizmust_atalakitana_az_airbnb

2014.08.28.

Az Airbnb havonta egymillió vendégéjszakával büszkélkedhet, az alapítók azonban ennél sokkal többre vágynak.

A cég tavaly nyitotta meg az új központját San Fransiscóban. Az átépített gyárépület termeiben nincsenek vezetékes telefonok és alig vannak asztali számítógépek. Ennek oka, hogy egyetlen alkalmazott se legyen íróasztalhoz kötve. A társaság értékét 10 milliárd dollárra becsülik, míg 2011-ben még csupán egymilliárd dollár volt.

Az Airbnb-t 2008-ban hozta létre Brian Chesky, Nathan Blecharczyk és Joe Gebbia. A társaság rendszerében bárki regisztráltathatja magát, aki kész a lakását vagy akárcsak egy szobáját kiadni turistáknak. A szolgáltatás jelenleg 190 országban érhető el, köztük Magyarországon is. A kínálatban 800 000 szálláslehetőség szerepel; összehasonlításul a Hilton szállodacsoport 680 000 szobával rendelkezik. A brazíliai labdarúgó-világbajnokság ideje alatt csak Rio de Janeiróban 17 000 szálláslehetőséget kínált az Airbnb. Az egyik kibérelhető ház tulajdonosa Ronaldinho volt.

A vállalatnál lévő légkör nyugodt, a dolgozók meg vannak győződve arról, hogy az Airbnb lesz a következő nagy dobás a Facebook és a Twitter után. Ez annak ellenére is igaz, hogy a cég évek óta harcban áll a szállodaiparral, a városi hivatalokkal és a szomszédok érdekvédelmi szervezeteivel. Nathan Blecharczyk szerint számos jogos kérdés merül fel, de ők nem térnek ki a viták elől. A legtöbb felmerülő probléma nagyon összetett és ezeket az önkormányzatokkal és más szereplőkkel együtt közösen kell megoldani, ami közel sem egyszerű. Éppen ezért hozták létre a portlandi modellprojektet, ahol a felek közösen keresik a megoldásokat.

Blecharczyk biztos abban, hogy az Airbnb elterjedését nem lehet megállítani, az emberek körében ugyanis népszerű a szolgáltatás. A következő években szeretnék kibővíteni az ajánlatukat, többek között ételrendelésekkel, szállítással és minden más olyan dologgal, ami kapcsolódik az utazáshoz, emellett lesznek helyi szolgáltatásaik is. Az Airbnb kapcsán 2011-ben előfordult, hogy szétdúlták a partnerotthont a lakást cserélő internetezők, más esetben pedig nem voltak hajlandók a végén kiköltözni, ezért a vállalat kénytelen volt magyarázkodni. A társaság Magyarországon is lendületesen terjeszkedik. A platform havonta 10 százalékkal bővül itthon, már tízezernél többen tesznek szert általuk bevételre ingatlanjukból.

sg.hu

Először rendeztek magyar napokat Kolozson

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/106328/mainarticle/false/web/true/quick/false/ynews/false

2014. július 27. NAGY-HINTÓS DIANA 

Két napon át tartott Kolozson a vigasság a Pro Kolozs Egyesületnek, a Kolozsi Gazdálkodók Egyesületének és a helybeli magyar történelmi egyházaknak köszönhetően, akik magyar napokat szerveztek július utolsó hétvégéjén. A szombat reggeli ökumenikus istentisztelet után megtekinthették a helybeli 88 éves özv. Farkas Józsefné Kun Zsuzsi festményeit, a falubeliek adományaiból származó időszakos néprajzi tárlatot, továbbá a református lelkészi hivatalban kiállított helybeli régi iratokat, kézimunkákat. Délre már megfőtt az iskola udvarán készített gulyás- és babfőzelékfélék, majd népzene- és néptáncvetélkedőre került sor, délután gyerekfoglalkozásokat tartottak, este pedig Anna-bállal zárult a nap. 

Magyarvistai falunap tizenegyedszer

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/106353/mainarticle/false/web/true/quick/false/ynews/false

2014. július 28.  VAS GÉZA 

A hagyományok és a XXI. század jegyében szervezték meg a hétvégén a tizenegyedik magyarvistai falunapot. Az első világháború kitörésének centenáriumára való tekintettel a rendezvényen úgyszintén hangsúlyt helyeztek a száz évvel ezelőtti történésekre, hiszen a kalotaszegi település fiai is alaposan kivették részüket a „nagy háborúból”.