2013. május 11., szombat

Juhmérés Mérában

Az alább közreadott cikkben egy régi szokást elevenítettek fel a mérai gazdák, viszont tudni kell, hogy más helységben nem "felejtették" el sőt még az faluturizmusi program részévé tették. Ilyen például a magyarlónai Jaskó Ilona által vezetett "Bálint Gazda" Panzió programja  is. 
2013.05.01
Juhmérés volt április utolsó hétvégéjén Kalotaszegen, Mérában. A juhmérés tulajdonképpen a tej bemérése. A gazdák megfejik saját juhaikat és a tejmenyiség alapján határozzák meg, hogy milyen sorrendben kapja egy-egy gazda a nyár folyamán az összes juh tejét.
A mérés előtt a fiatal gazdák kinn a legelőn őrzik a nyájat, ezt nevezik Mérában kihálásnak. Eredetileg azért mentek ki a juhokkal, hogy elejét vegyék az esetleges csalásoknak, például nehogy valaki megfejje a más juhát, s így az másnap, a mérésben kevesebb tejet adjon.
Másnap énekszóval és zeneszóval kísérik végig a juhokat a falun, miközben a kapukban tele vizes vedrekkel várják őket és jut a locsolásból, juhnak, pásztornak, gazdának zenésznek rádiósnak egyaránt. A juhokat beterelik az egyik gazda udvarára és egy elkerített részen fejik meg őket.
A méréskor fejt tej azt illeti aki megvásárolta. Ilyenkor a mérést követően "elkísérték" a tejet. Zeneszóval mentek végig a falun és időnként megálltak táncolni.
Idén, 15 év szünet után a mérés végén elkísérték a tejet Mérában. 

2013. május 7., kedd

Parádfürdő

Parád nagyközséghez tartozik Heves megye Pétervásárai kistérségében.
A Mátra északi oldalán, a Parádi-Tarna völgyében fekszik, a Fehérkő, a Jámborhegy és a Kékes csúcsának tövében, a 24-es számú főút mentén,200 -250 méter magasan.
A Parádfürdői völgyet 1730-ban említették először gyógyhelyként. Parád többféle gyógyvízkinccsel rendelkezik, melyek között legismertebb a kénes vegyületet tartalmazó „csevice” és a vastimsós fürdővíz, melyet 1813-tól gyógyászati célokra használnak. A parádi gyógyvíz hatásairól az első tudományos publikáció 1799-ben jelent meg a Literarischer Anzeiger für Ungarn című folyóiratban.
1827-1829 között nagymérvű építkezések történtek a gyógyvíz források környékén. Szállodákat emeltek, kialakítva ezzel a közkedvelt Parádfürdőt. A Kaán Sámuel és Ullmann Móric bérlők megbízásából épített egykori U alakú, klasszicista stílusú fürdőépület helyén ma fürdő múzeum található. Ásványvízgyűjteményét 1986-ban alapították, mintegy 600 féle ásványvizet mutat be a világ 21 országából.
Az 1850-es években Parádfürdő a Károlyi grófi család tulajdonába került és további dinamikus fejlődésnek indult. A vasút megjelenésével Parádfürdő tovább fejlődött. A vasútállomás nem Parádon épült ugyan, hanem Recsken, ám a Károlyi család az állomást „Parád” névre keresztelte, hogy még ismertebbé tegyék a települést.
1854-ben épült a Zsuzsanna lak, 1865-1866-ban a timsós-tó, 1873-ban – Ybl Miklós tervei alapján - a Hotel Parád (Ybl Szálló), melyhez később emeletet építettek és 1893-ban épült az Erzsébet szálló, ma ebben az épületben található az Erzsébet királyné Parkhotel.
1880-ban, Ybl Miklós tervei alapján gróf Károlyi György uradalmi istállót építtetett, melyet díszes külseje és vörös márvánnyal díszített belső kialakítása miatt Cifra istállónak neveztek. Az eklektikus stílusú épületben 1971 óta kocsimúzeum látható.
1892-ben adták át közönségnek az első vendéglőt, melyet Haranghy Jenő festőművész festményei díszítenek. A festő megelevenített Arany János „Buda halála” c. eposzából a „Mátrai vadászatot”, valamint Jókai Mór látogatását Laborfalvy Rózánál és Kossuth Lajos menyasszonyánál, Eszlényi Júliánál. A meglehetősen rossz állapotban lévő épületben ma a Freskó étterem és szálló nem üzemel. A XIX. század végére 6 szálloda, 7 kisebb lakóház, 180 teljesen felszerelt lakószoba volt használatban. A fürdőket a fürdőorvos utasítása szerint látogatták a betegek és a fürdőorvos mellett egy ápolónőt is foglalkoztattak. A fürdőtelep XIX. századi dinamikus fejlődése során keletkezett Észak-Magyarország legszebb, legnagyobb (10 hektár) sétáló- és gyógyparkja.
A Károlyi család a Recsken élő Jámbor Vilmos főhercegi-kertigazgatót bízta meg a parkok tervezésével és kivitelezésével. A parkosítás 1883-ban kezdődött. Északi oldalon volt a Felső-park, melynek sétányát és az Erzsébet szállót futórózsákkal befuttatott híd kötötte össze. A főút másik oldalán található az Alsó-park. Mindkét angol stílusú parkba a kor divatjának megfelelően fenyőfajokat, platánokat, hársakat ültettek, később rendkívül dekoratív lombú juharok, vörös tölgyek, Japánból származó vörös levelű alma- és szilvafák került melléjük.
A trianoni békeszerződés után Parádfürdő jelentősége tovább nőtt, és az 1930-as években létrejött a Nemzeti Közművelődési Alapítvány, átvette Parádfürdő működtetését. 1932-ben bővítették a szállodákat, 1934-ben egy rendeletben Parádfürdői Gyógyfürdő néven az intézetet gyógyfürdővé minősítették.
1936-1937-ben Parádfürdő szinte egészében elnyerte mai képét; a fürdőtelep és a régi épületek lebontásával új épületek építésére került sor. A régi fürdőtelep helyén új gyógyszálló épült, melynek földszintjén a vasas-timsós fürdő és a szénsavas fürdő szolgáltatásainak igénybevételére 32 kabint rendeztek be, és itt alakították ki a férfi- és női osztállyal rendelkező Vízgyógyintézetet, azaz Gyógyfürdő-kórházat. Az intézetben klinikai laboratórium működött, a betegeket két orvos és egy ápoló látta el. Az 1930-as évek elején évente több mint 2000 beteget kezeltek itt. A mai társalgó területén kaszinó üzemelt, volt étterem, kávéház és akkor épült az oszlopos körfolyosó. A második világháború kisebb-nagyobb pusztításokat végzett az épületekben. Az 1942-es felmérések szerint ez időben a parádi gyógyfürdőt 6 szálloda és 3 villa jelentette, összesen 275 szobával. Tulajdonosa - változatlanul - a Nemzeti Közművelődési Alapítvány volt, majd 1952-ben létrejött a Parádfürdői Állami Kórház.
Parádi gyógyvíz:
Az első leírás a Parádi gyógyvizekről 1730-ból származik, Bél Mátyás tollából, amely „sósvíznek” nevezi az akkor már gyógyvízként használt vizet.
1763-ban Mária Terézia rendelete szerint Magyarország gyógyfürdőit vármegyénként fel kellett mérni. Heves megyében Dr. Markhót Ferenc egri orvos kapott megbízást a feladat elvégzésére. Ő fedezte fel vasgálic és magas timsótartalmát a helybeliek által "sósvíznek" nevezett víznek.
1795-ben Kitaibel Pál is elvégezte a gyógyvizek pontos kémiai analízisét. Dr. Markhóttal ellentétben ő már publikálta vizsgálatának eredményeit.
1817-ben Meissner professzor még pontosabb vegyelemzés alá vetette a parádfürdői vizeket.
1826-ban a debrői uradalom – melyhez Parádfürdő is tartozott – a Grassalkovits család birtoka volt. Ullman Móric és Kaán Samu az egész debrői uradalmat zálogjogon birtokolták. Ők felismerték a parádi ásványvizek gyógyerejét és nagyszabású építkezésekbe kezdtek. A kor minden igényét kielégítő szállodák, ivócsarnokok épültek, 22 lakószoba, tágas étterem, biliárdszalon, bálterem, tágas kádak várták a vendégeket. A fenti építkezések után a fürdő látogatottsága állandóan emelkedett, ami szükségessé tette, a gyógytényezők szakszerű szolgáltatása érdekében fürdőorvos rendszeres alkalmazását. 1845-ben Dr. Erdei Pál volt a parádfürdői fürdőorvos; aki 1853-ban "Parádi gyógyvizek" címmel 8 éves tapasztalatokra épített munkát jelentetett meg. A Przemy'i Lengyel Dániel szerkesztette 1853-ban megjelent "Fürdői zsebkönyv"-ben, amely Magyar-, Erdély-, Horvát-, Tóthország, a Szerb-Vajdaság, Temesi-Bánság, nem különben a Határőr vidék ásványvizeinek ismertetését tárgyalja; Parádfürdőről már a következőképpen tesz említést: "A magyar hon legjelesebb fürdőhelyei közé számítható."
Parádfürdői park
Parád többféle gyógyvízkinccsel rendelkezik, melyek között legismertebb a kénes vegyületet tartalmazó "Csevice" és a vasas-timsós fürdővíz. A parádi víz vasas, kalcium-, magnézium-hidrogén-karbonátos, szulfátos, timsós gyógyvíz, melynek vas- és mangántartalma jelentős. Alkalmas nőgyógyászati folyamatok kedvező befolyásolására, kimerüléses állapotok kezelésére, ivókúra formájában pedig gyomor és bélrendszeri betegségek kezelésére.
Kép: Palóc ház, Parádfürdő

2013. május 4., szombat

Veszélyben a zöld falusi turizmus Kárpátalján

2013.05.04. 
Az ukrán adóhatóság illeték befizetésére kötelezné a vendéglátó- kat, akik szerint tevékenységük nem adóköteles.
A zöld falusi turizmus ugyanis az az eddig adómentes közösségi vállalkozás, például egy falué, amely szervezett csoportokat fo- gad, de az embereket kis csoportokban vagy egyénileg helyezik el a település portáin, családoknál.
Az ilyen típusú vendégfogadáshoz a természeti és kulturális lát- nivalókon túl hozzátartozik az adott közösség hagyományainak, mindennapjainak, ételeinek a megismerése is. Amennyiben a kárpátaljai zöld falusi turizmusban tevékenykedőknek mégis adózniuk kell, akkor az ellehetetlenítené működésüket. Kossuth Rádió