http://karpatinfo.net/hetilap/utazas/2011/12/09/karpatalja-turizmusszervezes-korszeruen
Kárpátinfo.net | 2011-12-09
Megbocsátható dolog, ha egy lokálpatrióta elfogult: a rahóiak előszeretettel nevezik váro¬sukat hucul Párizsnak, a beregvidéki borászok gyakran felemlegetik, hogy az itteni domboldalakat borító termőréteg és a helyi éghajlat a tokajihoz hasonló, nemkülönben a nálunk termesztett szőlőfajták, és természetesen a borok is, a megyei sajtóban pedig számtalanszor megjelent már, hogy „Kárpátalja egy kis Svájc”.
Ám valamennyien tudjuk azt is, hogy a tisztánlátáshoz elengedhetetlen az objektív mérce. A turizmus terén hol áll ma
Kárpátalja? Az ágazat szereplőinek a jelenlegi helyzetben elsősorban mit kell tenni a fenntartható fejlődés, a versenyben maradás érdekében? A
kárpátaljai turizmus perspektíváiról folytatott beszélgetéseink során elsősorban ezeket a kérdéseket tettük fel Tarpai Józsefnek, az Ukrán-Magyar Területfejlesztési Iroda vezetőjének, a megyénkben működő Tourinform hálózat irányítójának.
– Szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy Ukrajnában a turizmus erősen koncentrált – mondja a szakember. – Nincs mit csodálkozni azon, hogy a Krím-félsziget a maga kiváló adottságaival ezen a téren fölényesen vezet. Őt követik a tengerparti megyék (Odessza, Herszon). Látnunk kell, hogy egyre vonzóbb az idegenek számára a modern, izgalmas metropolisszá kiépült Kijev, a maga sok-sok látnivalójával, állandó nyüzsgésével. A negyedik helyen szokták emlegetni a Kárpátok vidékét, amelyhez három megye (Lviv, Ivano-Frankivszk és Kárpátalja) tartozik. Egészében véve a nyugati idegenforgalmi centrumnak is nevezett térség főleg a híres üdülőhelyeinek és síparadicsomainak köszönheti ezt az előkelő helyezést. Ha Kárpátalját önmagában vesszük, akkor itt inkább a decentráltság a jellemző. A megyében a mögöttünk hagyott bő másfélszáz év alatt több turisztikai gócpont alakult ki. Gondoljunk csak arra, hogy már az 1900-as évek elején Kárpátalja olyan fürdőkultúrával rendelkezett, hogy fürdőhelyeink igen népszerűek voltak a magyar főváros lakóinak körében is. A térségek között jelentősek az eltérések. Míg az alföldi vidékeken az épített és kulturális örökség jelenti a fő vonzerőt, addig a hegyvidék elsősorban a természeti látványosságaival csalogatja a turistákat. Vannak persze közös vonások is. Mindkét régióban nagy perspektívát látnak az ott élők a gyógyturizmus fejlesztésében, s
Kárpátaljánmindenütt azt vallják, hogy a népi gasztronómia kedvelői egyre bővülő táborának köszönhetően mind többen keresik fel majd vidékünket.
A topon található Krím-félszigettel szemben nekünk az az előnyünk, hogy a turizmus nálunk nem szezonális jellegű, hisz a síközpontok például december közepétől március végéig fogadják az üdülni vágyókat. Éppen akkor, amikor másutt már lecsengett a szezon. A kínálati paletta szerencsére az alföldi vidékeken is egyre színesedik. Földrajzi adottságainkból kifolyólag egyre inkább élénkül a tranzitturizmus, csakúgy, mint a bevásárlóturizmus. S természetesen mind nagyobb teret hódít a falusi turizmus. Látnunk kell azt is, hogy a borturizmus mind szélesebb tömegeket vonz, akárcsak az egyre magasabb szakmai színvonalon megrendezett fesztiváljaink.
– Tehát sínen vagyunk. Csak így tovább!
– Sajnos, ez koránt sincs így. Beszélgetésünk elején Svájcot emlegettük, ahol egy hegyvidéki panziót szerencsés esetben már a negyedik-ötödik nemzedék működtet. Ahol a turizmusszervezésnek régiós szinten is jól kialakult a hagyománya, s egyben meg-megújuló rendszere van igen sok professzionális szereplővel. Nálunk ellenben a szakmában ma igen sok új arccal találkozunk, a döntések meghozatalakor szakmaiság helyett sokszor a spontanelitás dominál, a hosszú távú tervek helyett a mai napnak való kényszerű megfelelés érvényesül. Tetézi a gondokat, hogy a szovjet érában kialakult tömegturizmus, illetve annak szervezési módszereivel az új körülmények között nem sokra megyünk.
– Rengeteg tehát a teendő. Mégis, mi a legfontosabb ezek közül, merre kell elindulni?
– Nyilvánvaló, hogy a turisztikai ágazat munkája akkor válhat igazán hatékonnyá, ha valamennyi érintett fél összehangolja a tevékenységét. A szakmában ezt nevezik turisztikai desztináció menedzsmentnek (TDM). Tudni kell, hogy éppen egy évvel ezelőtt indítottuk el a Határon átnyúló desztináció menedzsment Kárpátalján és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében programot, amelynek az a célja, hogy megvalósuljon a turisztikai ágazat átgondolt, hatékony menedzselése, hogy felkészítsük azokat a kádereket, akik ezt a feladatot magas szakmai színvonalon oldják meg. Partnerünk ebben a Falusi Turizmus Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szervezete, amelyet a vidékünkön is jól ismert szakember, dr. Hanusz Árpád vezet.
– Hamarosan befejeződik a projekt. Egy esztendő alatt mit sikerült elérni?
– Kárpátalján jelenleg tizennégy turisztikai információs központ működik. Korábban ezek közül jó néhányan egymás létezéséről is alig tudtak. Mostanra valamelyest sikerült összehangolni a tevékenységüket. Ennek eredménye az a turisztikai portál –
www.karpataljaturizmus.info –, amelyen minden fontos információt megtalál az a turista, aki szeretné felkeresni vidékünket. A portál egyelőre három nyelvű – magyar, ukrán, angol –, ám hamarosan orosz, német és cseh nyelven is lehet majd rajta tájékozódni. Fontos hangsúlyozni, hogy a portálon minden ide érkező vendég megtalálja a számára lényeges információt. Méghozzá egy helyen. Van további segítség is. Aki Kárpátaljára készül, az interaktív térkép segítségével tanulmányozhatja azokat az útvonalakat, amelyek felkeltették az érdeklődését. Az eltelt időszakban több kétnyelvű turisztikai kiadványt – útikönyvet, térképet stb. jelentettünk meg. Megyénk négy európai uniós országgal határos, s az átkelés kilenc közúti határátkelő helyen valósul meg. Valamennyinél elhelyeztünk egy olyan információs táblát, amely a legfontosabb tudnivalókat tartalmazza a gépjárművezetők számára (pl. sebességkorlátozás). Európában ugyanis mindenütt az a szokás, hogy amennyiben egy-egy országban a másokétól eltérő közlekedési szabályok vannak érvényben, abban az esetben erről tájékoztatják az országba belépő turistákat.
– Nemrég lapunkban is hírt adtunk arról, hogy sikeresen befejeződött az önök által vezetett idegenvezetői tanfolyam.
– Beregszászon nemrég tizennyolcan vizsgáztak sikeresen. A kurzus résztvevői valamennyien több nyelven beszélő, a turizmus ügye iránt elkötelezett emberek. Hasonlóan jó eredményre számítunk a
Huszton szervezett tanfolyam hallgatóitól. Naponta látjuk, tapasztaljuk: igen nagy szükség lenne arra, hogy a szállodákban, éttermekben dolgozó recepciósok, pincérek számára is a magas szakmai jártasságot biztosító továbbképzéseket szervezzenek.
– Versenyképességünk bizonyára nem csupán azoknak a munkáján múlik, akik állandóan a tűzvonalban vannak. Tehát nem a recepciósokon, a pincéreken, portásokon...
– Így igaz. Éppen ezért alkottuk meg a régió turizmusfejlesztési stratégiáját. Mára egyértelművé vált, hogy az állam kivonult ebből az ágazatból. A különböző szintű önkormányzatoknak sincs pénzük arra, hogy ezen a téren komolyabb befektetést, fejlesztést eszközöljenek. Ebben a helyzetben a szakmabelieknek kell a kezükbe venni az irányítást. A munka hatékonysága érdekében a többirányú vendéglátóipari szereplőket érdekszövetségbe kell tömöríteni. Ezért hoztuk létre a megye csaknem valamennyi járásában a turisztikai tanácsokat, amelyek társadalmi alapon a helyi államhatalmi szervek égisze alatt működnek. Fontosnak tarjuk, hogy nálunk is belássák: partneri viszonyt kell kialakítanunk a helyi önkormányzatoknak, a turizmusban érdekelt vállalkozásoknak, alkotó műhelyeknek, civil szervezeteknek. Az a tervünk, hogy az év végéig összehívjuk azt a fórumot, amelyen az összes érintett bevonásával létrehozzuk a megyei turisztikai tanácsot.
– A fentiekből még a laikus számára is kiviláglik, hogy ennek a tanácsnak igen sokrétű és sokirányú tevékenységet kell folytatnia.
– Valóban. Ezért kell nyomban az első körben létrehozni azokat a munkabizottságokat, amelyek az ágazaton belül egy-egy tevékenyégi kört vagy témát koordinálnak. Nyilvánvaló, hogy a megyei fesztiválokat előkészítő munkabizottság tagjai ügyelnek majd arra, hogy ezek a népünnepélyek olyan időpontban kerüljenek megrendezésre, hogy azok hatása egymást erősítse, ne pedig kioltsa. Kézenfekvő, hogy mind a szálloda- és étterem-tulajdonosoknak, mind az idegenvezetőknek, mind a falusi turizmusban érintetteknek a negyedévente összehívásra kerülő szekcióüléseken lesz mit mondaniuk egymásnak.
– Rengetegen vélik úgy, hogy a nyáron megrendezésre kerülő labdarúgó Európa-bajnokság sokat javíthat Ukrajna imázsán.
– Természetesen igen sok függ a csoportbeosztástól, ám tény, hogy bármiképpen alakul is a sorsolás, nem mindegy, hogy az országunkat ez alkalomból felkereső több százezres szurkológárda milyen benyomásokat szerez. Ha ugyanis ezek kedvezőek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy sokakat hamarosan családostól látunk majd viszont.
– Mint említettük, a desztináció menedzsmentről szóló program az év végével elzárul. Melyek a további teendők?
– Bizonyára sokan felfigyeltek rá, hogy a szomszédos magyarországi megyékben az utóbbi években kerékpárutak egész hálózata épült ki. A természetkedvelő turisták a biciklik nyergébe pattanva ezeken az utakon végighaladva fedezhetik fel az ottani táj szépségét. Az ide látogató vendégeknek hasonló lehetőséget szeretnénk nyújtani a Beregsurány-
Beregszász, Tiszaújlak-Péterfalva kerékpárút megépítésével. Örvendetes, hogy Beregvidéken a térség borászati-szőlészeti hagyományai újjá születnek. Mindamellett éppen a versenyképesség megőrzése érdekében fontos tudni, hogy merre tart a világ. Felkészült külhoni szakemberek bevonásával a jövőben egy olyan tanfolyamot szeretnénk indítani, ahol egy borismereti alaptanfolyam keretében a borkóstolás és -ízlelés tudományát sajátítanák el a borosgazdák. Emellett tervezzük több turisztikai kiadvány megjelentetését is.
Kovács Elemér
Az érleléshez kizárólag érett és ép gyümölcsöket – szilva, cseresznye, alma, körte, birsalma, körte – használ. A pálinkát otthon palackozzák, s félliteres, kétliteres és ömlesztett formában kerül a marosvásárhelyi és székelyföldi vásárlókhoz, Sárpataki Gyümölcspálinka név alatt. A legalább 40 fokos pálinka után az állam igencsak megkéri a jövedéki adót, s azt nem veszik figyelembe, hogy a címke, az üveg és az illeték lassan már többe kerül, mint maga a pálinka. Ebben az országban sajnos az állam nem támogatja, inkább szipolyozza a vállalkozókat.
„A walesi herceg Romániáért való rajongását figyelembe véve, elképzelhető, hogy a turisztikai minisztérium országot népszerűsítő tervei állnak a találkozó hátterében” – kommentálta a találkozót honlapján az RTV hírcsatorna.
A téli ünnepkör legforgalmasabb időszakára készülnek a vendéglátósok Székelyföldön. Érdeklődés van, ám a szállásfoglalások száma szokatlanul kevés a szilveszteri időszakra. Maradtak a tavalyi árak, ám a vendégfogadók költségei nőttek az elmúlt egy év alatt. A románok a wellnesst, a magyarok a disznóvágást, a lovasszánozást keresik a leginkább a székelyföldi vendéglátó-helyeken.
Az ünnepélyes kertavatáson Ángyán József mellett több támogató szólt a génmegőrzés jelentőségéről, köztük, Thuránszky István lelkész és Grédics Szilárd, a Bükki Nemzeti Park igazgatója. A gyümölcsöst Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke megáldotta. Az eseményen részt vett az összefogás kezdeményezője, Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is. A kezdeményezés első eredményének bemutatásakor elhangzott, hogy már ötven templomkertet és nagyon sok iskolakertet jelöltek ki a program folytatásaként.