2013.08.09.
Az uzonkai fürdő tulajdonosai – a baróti, nagybaconi, bodosi, oltszemi és zaláni közbirtokosságok – évekig küzdöttek, míg visszakapták a kommunista rezsim által elorzott közfürdőjüket, most mégis veszni hagyják.
A sok, megegyezni nem tudó bába zsörtölődése közepette folyamatosan romlik: az elhanyagolt medence jóformán üresen tátong, a valaha szebb napokat látott faépület pedig még egy-két tél, s az első tavaszi széltől összedől. Fürödni, napozni és szomját oltani vágyó rég lépte át kapuját. A közbirtokosságok elnökei egyetértenek: a helyzet egyre tarthatatlanabb, mihamarabb lépniük kellene, csak éppen a hogyanban nem tudnak megállapodni – néhányuk saját erőből újítaná fel az épületet, mások pedig pályázati pénzből építenék újra az alapoktól kezdve.
A baróti közbirtokosság kéthatod résszel tulajdonos, így szava is többet nyom a latban. Asztalos Gábor szerint inkább saját pénzből, apránként építkezve kell a fürdőt újjávarázsolni. Legfőbb érve, hogy erejüket nem meghaladva, saját eszközeiket felhasználva diktálhatnák a tempót, s alakíthatnák kedvükre a beruházást. A bürokrácia megtanította arra, hogy a felkínált pályázati lehetőségek után ne kapjon két kézzel: magyar és román kiíráson is nyertek már, meg is előlegezték a költségeket – ám a megítélt pénz még egyszer sem érkezett meg számlájukra. Óvatosságra inti a sokat emlegetett, de konkrét nyereséget még sehol sem hozó A borvíz útja program is.
„Azt mondják, az Alutus Régió Egyesületnél van pénz, könnyűszerrel nyerhetünk kétszázezer eurót. Csak arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ügyintézés nem egyszerű, s könnyen lehet, belevisznek valami olyanba, ami miatt vissza kell fizetnünk mindent, az pedig akár némelyek csődjét is jelenthetné. Nem hagyhatom figyelmen kívül azt sem, hogy a jelentősebb összeg miatt a kivitelezést meg kell hirdetni országosan, amit ki tudja, ki nyer meg – aki aztán vagy fizet vagy nem a helyi alvállalkozóknak –, mint ahogy azt sem: semmi biztosítékunk nem lenne arra vonatkozóan, hogy elég körültekintően végeznék a munkát: a borvízforrás környékén nem erőgépekkel, hanem hagyományos módszerek felhasználásával kell dolgozni” – nyilatkozta Asztalos Gábor.
A barótiakkal egy véleményen a zaláni elnök, Szilágyi Lajos is. Ő is tart a pályázat lefolytatásával járó bonyolult ügyintézéstől, s jobban szeretné, ha hagyományosabb, a térbe jobban illő épület kerülne ide. Azt mondja, számításaik szerint háromszázezer lejből már fel lehetne építeni egy olyan kis fogadót, amely az amúgy is korlátozott számú fürdőzőt kiszolgálná. Bizottsági határozatot hoztak, mely értelmében a következő esztendőkben tíz-tízezer lejes hozzájárulást fizetnének.
Az oltszemi közbirtokosság elnökét, Boros Zoltánt nem sikerült megszólaltatnunk, de úgy értesültünk, ő is a saját erőből való építkezés híve.
Nem a sajátból, hanem európai pénzalapokból építkezve lehetne valami korszerűt, a régió számára különlegeset létrehozni – vallja a nagybaconi közbirtokosság elnöke, Bocskor László.
Elismeri, az ügyintézés tényleg nem egyszerű – egyesületet kell létrehozniuk, pályázatíró céget fogadniuk, majd ha nyernek, kivitelezőt találniuk, s el is kell tudni számolniuk –, ám úgy véli, a mindössze tizenöt százalékos önrész elég kecsegtető ahhoz, hogy mindezt vállalják. Olyan épületről álmodik, mely télen-nyáron fogadni tudná a vendégeket, s hozzájárulna, hogy Erdővidékre visszacsábítsa a gyógyfürdőzőket.
„Uzonkafürdő Bacon község területén van, érthető tehát, hogy valami igazán kivételeset szeretnénk. Őszintén remélem, idővel belátja a többi közbirtokossági vezető is, hogy a terv megvalósítható, s mindenki hasznára lesz a megújult fürdő” – nyilatkozta Bocskor László.
Fărcaş Csilla bodosi közbirtokossági elnök a maguk, a közbirtokossági elnökök szégyenének tartja, hogy három éve, mióta visszakapták a fürdő területét, még semmit sem tettek megmentése érdekében. Szerinte a tanácskozások ideje lejárt, most némi felelősségtudatra és cselekvésre van szükség.
Nemrég vettek székhelyet, minden lejüknek megvan a maga helye, mégsem ellenzi, hogy saját pénzt használjanak a fejlesztéshez: ha kell, még szigorúbban gazdálkodnak, de előteremtik a szükséges összeget.
Hasonlóképpen nem tartja ördögtől való gondolatnak a pályázást sem – ha gondosan és megfontoltan cselekednek, csak javuk származhat belőle. „Nem tudom, mi lenne a legkedvezőbb megoldás, de azt igen, hogy nem nézhetjük tovább tétlenül, napról napra miként megy tönkre vagyonunk egy része. Tíz évig harcoltunk, hogy visszakapjuk, most pedig nem bízunk egymásban annyira, hogy őszintén beszéljünk, majd tegyünk a fürdő megmentése érdekében. Szóval, mi bármelyik megoldást hajlandóak vagyunk támogatni, csak lássuk, Uzonkafürdő épül”. Hecser László Háromszék
