2013. február 6., szerda

Sokoldalúan tájékoztató erdélyi térképek

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/85416
2013. február 06. ÖRDÖG I. BÉLA
Bár Petrozsényben született, Varga Alfonz kolozsvárinak tartja magát, mivel itt él, és felmenői is kincses városbeliek voltak. Mi több, szívvel-lélekkel erdélyinek, olyannyira, hogy – miután fiatalon sok időt szentelt a tájfutásnak és a barlangok felkutatásának – a nyugdíjas gépészmérnök napjainkban is aktív idegenvezető, természetjáró, faluturizmus-szervező és nem utolsósorban térképszerkesztő.
„Fiatalon mindig érdekeltek a térképek és a számok. A térképkészítésre pedig a barlangászás tanított meg” – emlékezik vissza a múltra.
1989 után egyike volt az Erdélyi Kárpát-Egyesület feltámasztóinak, majd az EKE által kiadott Erdélyi Gyopár születésénél is „bábáskodott”. Majd 1992-ben, megalakítva az Erfatur Kft.-t, Romániában elsőként kezdett foglalkozni a faluturizmus megszervezésével, többek között Kalotaszentkirályon, Magyarlónán, Tordaszentmihá­lyon, Gernyeszegen, Köröstárkányban.
A részletes turistatérképeket személyes terepmunkával szerkesztette meg: a Bihar-hegységről, Erdővidékről, a Torockói-hegységről, Vlegyásza-hegységről, Szilágyságról, Gyalui-hegységről, Kalotaszegről, Fogarasi-havasokról, Erdélyi-érchegységről, Erdélyi-szigethegységről, a Királykőről és környékéről stb. készített eddig térképeket, és most készül sorrendben a tizenhetedik, a máramarosi Rozsály-hegységről. Ami külön figyelmet érdemel: a térképkiadás finanszírozására soha nem folyamodott semmilyen pályázathoz, támogatóhoz: az első térképek úgy születhettek meg, hogy a budapesti nyomda mindig háromhavi haladékot adott neki a költségek megtérítésére, és azalatt az eladásokból összejött a pénz. Később pedig kezdett kifizetődőbbé válni e vállalkozása. Mindegyik térképből 3000 példányt nyomatott, de akadt olyan, amelyik már a negyedik kiadásnál tart, ami bizonyítja: jó minőségű turistatérképekről van szó.
Könyvesboltokban is kapható térképeinek sajátossága, hogy magyar és román nyelvűek, és a hátlapon magyar, román és angol nyelvű ismertető olvasható az illető tájegység éghajlatáról, növény- és állatvilágáról, gazdasági életéről, turisztikai vonzerejéről, útvonalairól, fontosabb településeinek objektív történelméről. Utóbbitól nem térítette el Varga Alfonzt az sem, hogy román részről bizonyos fanyalgással fogadták „újítását”. Ennél jobban bántja viszont a lelkes szerzőt az erdélyi magyar politikusok vállvonogató magatartása, amelyet akkor tanúsítottak, amikor felhívta a figyelmüket ezeknek a térképeknek a jelentőségére. Mert a mai román fiatalok olyan általuk sosem hallott erdélyi történelmi adatokat tudhatnának meg belőlük, amelyekhez az iskolapadban nem lesz hozzáférésük. Ez pedig hozzájárulhatna a jövőbeli etnikumközi viszonyok normalitásához…