2013.03.03 szerző/forrás: mediafax
A becslések szerint a magyarországi látogatók tavaly összesen 105 millió eurót költöttek Romániában. Egy napos látogatásra tavaly több mint 2 millió 800 ezer magyar turista érkezett Romániába. Szállásra és étkezésre mintegy 250 ezren több mint 32 millió eurót költöttek tájainkon. A magyar turisták egy napos kirándulásra Ausztria és Szlovákia után Romániát választják. Körükben a harmadik helyen áll Románia a hosszabb utazások viszonylatában is, Ausztriát és Németországot követően - nyilatkozta a Magyarországot is lefedő bécsi román turisztikai népszerűsítési iroda vezetője, Simion Giurca
Megjegyzés
Nagyon is figylemre méltóak a fenti cikkben közreadott adatok. Ezek jól mutatják, hogy egyes fejelsztések illetve gyakorlati megvalósítások tervei nagyon elvontan közelítik meg a magyarországi turistaforgalmat. Addig míg egyesek csak területileg szeretnék "lefedni" a keresletet az áthaladó turistaforgalom sajnos nincs eléggé érdekeltetve.
Persze az adatok alapján nem lehet tudni miért van az, hogy a statisztika majdnem 3 milliónyi turistát tart nyilván de közben csak 250.000 (azaz csak az egytizede) fizet szállást és étkezést...
Tovább boncolva a nyers adatot azt lehetne vélni, hogy ha egy magyarországi turista kb. 10 napot tölt Erdélyben. akkor talán kijönne a milliós szám, de ha még tovább kutakodnánk kiderülhet, hogy egy anyaországi turista CSAK 128 eurót hagy nálunk.
Ez pedig azt is jelenti, hogy az olcsóbb szállásra van igény! Ha egy szállóvendég durván 100 eurónyit ad a szállásért (napi 10 eurót) akkor csak igen kevesett költhet azaz 2,8 eurónyit költ az étkezésre...
De ha csak 60 eurónyi a szállás(és ilyen van több azaz az alacsony 1 -2 margarétás szállásból) akkor a 68 eurós étkezés reális.
Vagyis azt lehetne hinni, hogy valahol "elvész" a kifizetett pénz vagy sok a feketeszállásadó... Miért lenne fontos ez?
Elsősorban a szervezetlenség hiánya miatt! Aztán nagyon hiányos az információáramlás!!!
Mivel nagyon sok szállásadó másodállásban végzik e szolgáltatást igencsak ráférne egy komoly és átfogó képzésen vegyen részt.
A szakemberek szerint a falturizmusbőól nem lehet megélni és csak mint kiegészitő tevékenységet lehet elefogadni. Az érdekes ebben a dologban, hogy vannak olyan országok pld. Ausztria ahol ez a fajta tevékenység több családnak is ad megélhetést! Akkor hol az igazság?
A hozzáállás és a szervezettség kérdése nem lehet vitás. Az emlitett osztrák panziókban már hagyomány a hétvégi vagy a tiznapos szabadságolás. Azonkívül náluk komoly a konferencia turizmus is!
De hogy érték el ezt?
Erre a marketingszakik tudnak helyesen válaszolni! Mert egy tanár vagy esetleg egy kiskereskedő vagy egy újságiró esetleg egypolitikus csak részleteket ismerheti. Ezek összefogása viszont erősitheti magát a faluturizmust és az abban elkezdett tevékenységeket
Talán nem érdektelen az sem, hogy a kiadószobák, férőhelyek nem mindig minőségiek és az "otthoni" koszthoz nem szokottak nem mennek vissza többet olyan helyre ahol nem a meghirdetett dolgokat kapja!
Mindenképpen szükség van egy folytonos önképzésre is a panziók hirdetése mellett.
Apropó hirdetés sokan azt a változatot választjék, hogy megnyitnak egy weblapot, mert azt hiszik annyi elégséges, pedig ha jól átgondolják a sokkal több munkát és sok befejtetést kár olyasmire költeni amit mások talán kevesebbért de szakszerűen tudják biztosítani.
A hagyományteremtés sem olycsó és sok törődést is igényel, de ha csak az alvás és etetésre koncentrál a panziótulajdonos akkkor nem sok pénzt fog nálla hagyni a turista.
A szakemberek szerint kell egy olyan programváltozata legyen a faluturizmussal foglakozónak amellyel a turista több napra is "marasztalható"!!!
A tájgazdálkodás is fontos lehet, de ehhez a panzió tulajdonosok összefogása nélkülözhetetlen, hiszen sok esetben a helyi vezetők nem gondolnak rájuk és a helyifejlesztési tervekben olyant tervezhetnek amivel a környező tájat tönkretehetik. A környék varázsa sok esetben kápotólhatja az esetleges hátrányokat, hiányosságokat. (Erdélyi Polgár)
