2013. március 24., vasárnap

Turistacsalogató a csombordi Plébános - Háztól kelnek el Erdély legjobb borai

Makkay József 2013.03.22.
Jó bornak nem kell cégér – tartja a magyar szólásmondás. Mindez Nagyenyeden és Csombordon hatványozottan igaz, hiszen a legjobb minőségű borok háztól kelnek el. 
Bár a kisüzemi bortermelés termékeit nem találjuk meg az üzletek polcain, a gazdák nem panaszkodnak az eladásra.
Nehéz helyzetben van az erdélyi magyar borászokat és borokat a borkóstolókról, néhány bemutatóüzletbõl, illetve kisvendéglõk borválasztékából ismerõ törzsfogyasztó, ha nevesebb erdélyi borászokat kell fölsorolnia: Balla Géza pincészete Arad-Hegyaljáról, a Hetei és a Brutlet Pincészet Krasznabéltekrõl, néhány csombordi, nagyenyedi és gyulafehérvári borász, és gyakorlatilag ezzel zárul is a lista. A rendszerváltás után látványosan újjászületõ magyarországi borászat mintájára Erdélyben is megpróbálkoztak a híres erdély-hegyaljai borok felfuttatásával, a kereskedelmi mezõnybõl azonban kiestek a magyar szõlõtermesztõ gazdák. A küküllõmenti borok Jidvei néven forgalmazott változatai a kétezer hektáron termelõ Fehér megyei zsidveji nagyüzem termékei: Erdély legnagyobb borászati vállalatának borkínálata a bánsági Kisrékás Recaº nevû boraival uralja a piacot, az üzletekben gyakorlatilag csak ezekbõl az erdélyi borokból vásárolhatunk.
Hazai magyar borászaink jó minõségû kínálatához nehezebb hozzájutni, hiszen nem termelnek ipari mennyiségben: a néhány aprócska bemutatóüzletet leszámítva a termelõ pincéjében vásárolhat a fogyasztó. Az egyik leghíresebb erdélyi borvidéken, Nagyenyeden és a szomszédos Csombordon tett látogatásunkkor kiderült: a 15–20 „menõ” bortermelõ által kínált nedût háztól adják el, nyár végére rendszerint elfogy a teljes készlet.
Háromszékről, Csíkból is jönnek 
Ha Csombord, akkor bor – mondogatom magamban az egykoron híres Csombordi Mezõgazdasági Iskola mellett kanyargó úton, és máris sajnálom, hogy a borkóstolás elmarad, autót vezetni és bort kóstolni ugyanis nem ajánlatos próbálkozás. Pedig bõségesen van itt választék, a 23 termelõt tömörítõ Nagyenyedi Borászok Egyesületének tagjai zömében csombordi borászok. Könnyû eligazodni, mindenhol tábla jelzi, hol lakik egyesületi tag borász, akihez nyugodt lélekkel betérhet az ember. 
Köble Tiborhoz nem véletlenül kopogtatok be: õ volt a borászegyesület elsõ elnöke, és õ a környék legnagyobb borásza, aki évente több mint 10 ezer liter bort termel. A csombordi szõlészeti és borászati szakiskolát végzett 63 éves szakember a pince egyik falát kitapétázhatta a borversenyeken nyert okleveleivel. A helyi szõlészeti gazdaságban dolgozó Köble a rendszerváltásig úgy lett otthoni borász is, hogy – a kollektivizáláskor kisajátított szõlõsöket pótolandó – szüleivel a saját kertjükbe telepített 550 tõ szõlõt a gyümölcsfák helyébe, s az a rendszerváltásig évente legalább 100 veder bort „eresztett”. Egyik unokaöccsével fogott össze 1991-ben, létrehoztak egy négyhektáros, intenzív szõlészetet, ahol a kötelezõ kézi munkát leszámítva mindent gépesítettek. Ma ebbõl él a család. A rájuk esõ két hektárt azonban már idõszerû volna bõvíteni, a kereslet ugyanis jóval meghaladja a kínálatot. Az Ottonel muskotály, Királyleánka, Szürkebarát, Fehérleánka, Olaszrizling, Furmint és a Tramini szõlõfajtákból álló ültetvényt bõvíteni szeretnék. Úgy tûnik, az eddig más területen dolgozó ifjabb Köble is kedvet kapott a borászathoz: lesz hát, aki folytassa a családi vállalkozást. 
„Mi itthonról adjuk el a bort – meséli vendéglátóm –, jönnek Háromszékrõl, Csíkból, Brassóból, de még Máramarosból is. Van, aki 30 litert vesz, van, aki többet. Már ismernek, tudják, nálam minden évben ugyanaz a minõség.” Köble Tibor nem váltott ki hivatalos borforgalmazási engedélyt, így vendéglõknek, üzleteknek nem adhat el. Azt mondja, ez a mennyiség túl kevés ahhoz, hogy nagybani forgalmazásra gondoljon. Csombordon a többi bortermelõ is házi borként, otthonról értékesíti kínálatát.
Az egyesületi tagság előnye 
A csombordi és nagyenyedi borászat mai kiemelkedõ teljesítménye sokat köszönhet a 2006-ban alakult Nagyenyedi Borászok Egyesületének, amelynek tavaly megválasztott új elnöke Tóth Csaba, a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség borásza. A magyar borászok szövetkezése nyomán alakította meg a Fehér megyei önkormányzat a Bor országa (Þara vinurilor) nevû egyesületet is, amelynek létrehozásában magyar gazdák is segédkeztek. Köble szerint szerencsés helyzetben vannak, hiszen a megyei közgyûlés elnöke felismerte az enyedi és csombordi borokban rejlõ turisztikai, kereskedelmi lehetõségeket, így zavartalan a hivatalos fórumokkal való együttmûködés. A Csávossy György által a kilencvenes években magyar mintára kezdeményezett Bor útja nevû turisztikai mozgalom mára kezd beérni, egyre több magyarországi és nyugat-európai turisztikai programban és szórólapokon tüntetik fel a környékbeli borkóstolás lehetõségeit. 
„Sokkal elõnyösebb, ha eljön hozzánk a hazai és a külföldi turista, és helyben kóstolja, itt vásárolja meg borainkat, mintha alacsonyabb áron a nagyáruházak alsó polcaira jutnánk be” – magyarázza a borász-szakember, aki szerint a Bor útja nevû kezdeményezés – a magyarországi tapasztalatok szerint – a Kárpát-medencei borászat egyik nagy kitörési lehetõsége. 
Turistákban ma sincs hiány. Nyári idõszakban egyre több a szervezett magyarországi és felvidéki turistacsoport, akik erdélyi kirándulásuk során Csombordra is eljutnak egy-egy borkóstolóra. Köble Tiboréknál az is elõfordult már, hogy az emeletes buszból leszálló embertömeg hosszú sorban várt az udvaron, hogy sorra kerüljön a pince hordóinál. A kóstolásra felkínált 5-6 fajta borból ilyenkor jelentõs mennyiséget ad el, kóstolás után mindenki vásárol egy-két palackkal. 
Az egyesület rendszeres találkozói hozzásegítették a gazdákat ahhoz, hogy szakmailag azonos szinten termeljen mindenki. „Téli idõszakban heti rendszerességgel van pincelátogatási napunk, amikor egyik tagtársunk valamennyi borát megkóstoljuk, és elemezzük. A kritikáért nincs harag, a közös szaktanácsadás pedig arra ösztönzi a vendéglátót, hogy a legközelebbi találkozóra kiküszöbölje a hiányosságokat. A módszer sikeresnek bizonyult, az egyesület tagjai sokat tanulnak egymástól” – magyarázza Köble Tibor.
Pancsolt borok alkonya 
A rendszerváltás után bármelyik csombordi portára kopogott be az ember, mindenhol volt bor. A jó minõségû borok keveredtek a gyenge, „pancsolt” borokkal, a vásárló tanácstalan volt, hogy hol is lehet igazán jó csombordi borhoz jutni. Mára ez gyökeresen megváltozott, a szakmai egyesületbe csoportosult gazdák tevékenységét, boraik minõségét céhtábla jelzi, a gyenge teljesítményû, rossz házi bort termelõ gazdák pedig sorra felhagytak a borászattal. Sokan inkább rózsa- és gyümölcsfacsemete-termeléssel és -árusítással foglalkoznak, így a borászat megmaradt a hozzáértõk „felségterületének”. Ez bizalmat ad turistának és vásárlónak egyaránt. 
Csávossy György szerint van már néhány szélesebb szakmai körben is jegyzett borász, illetve borászati cég. Csombordról Köble Tibor, Vass Attila, Molnár Márton, illetve az egykori Csombordi Gazdasági Iskola nyugalmazott tanára, Bartók Árpád. Nagyenyedrõl, Györfy Jenõ, Tamás György és Papp Péter, valamint a gyulafehérvári Tóth Csaba mind-mind a szakma kiválósága, akik évente több ezer liter kitûnõ minõségû bort kínálnak eladásra. A Kolozsvári Magyar Napokon például akkora keletje volt az enyedi bornak, hogy a standdal részt vevõ két-három borásznak esténként haza kellett térnie újabb szállítmányokért.
A csombordi cuveé
A legendák övezte csombordi Plébános bor Erdélyben egyedi íz- és zamatvilággal rendelkezik. Csávossy György szerint a hagyományos Plébános fajtaösszetétele 40 százalék Furmint, 40 százalék Kövérszõlõ, 20 százalék Királyleánka, Szürkebarát és Ottonel muskotály. Mára egyre kevesebben készítik ezt a háziasított cuveét. Aki viszont értõ módon kezeli az összetevõket, tudja: a Plébános savgerincét, tüzét és zamatát a Furminttól, a cukrot és a testességet a Kövér szõlõtõl, egyedi illatát pedig az Ottonel muskotálytól nyeri. A csombordi Plébános nemzetközi hírneve 1972-tõl datálódik, amikor a budapesti Vinagora európai borkiállításon egy Csávossy György által készített Plébános európai nagy aranyat nyert. Csombordi és nagyenyedi borászok szerint az elmúlt évtizedekben gyártott kiváló minõségû változataival manapság ritkábban lehet találkozni.
Köble Tibor pincészete: garantált a minőség














Csombordi borok: zárjegy nélkül is kelendőe