Fotó: Domján Levente
Az országos, de a Hargita megyei turizmus kapcsán is megdöbbentő adattal rukkolt elő az Országos Statisztikai Intézet. Megyénk kapcsán a 2008-ban jegyzett 415-höz képest 281-re apadt a nyilvántartott turisztikai fogadóegységek száma. A legnagyobb visszaesést az agrárpanziók terén mérték, ahol is egy év alatt számuk gyakorlatilag megfeleződött. A valóságban viszont szinte senki sem zárt be, csak épp számla nélküli, rokon-fogadó turizmusra váltott.Igencsak elgondolkodtató adatokat tett közzé a Hargita megyei turisták száma és az engedélyt kiváltó vendégfogadó-egységek elmúlt pár évi alakulása kapcsán az Országos Statisztikai Intézet. Így például hivatalosan évről évre csökken a Hargita megyébe látogató turisták száma, de igen gyors iramban fogy a működési engedélyt kiváltó panzióké is. 2007-ben megyénkben 397 turisztikai fogadóegységet tartottak nyilván, számuk 2008-ban 415-re emelkedett, ám ezt követően jelentősen visszaesve 2009-ben 316, míg tavaly már csak 281 működési engedéllyel rendelkező egységet tartottak nyilván. A legnagyobb fogyatkozást az agrárpanziók körében mérték, ahol is a 2009-ben kiváltott 316 engedély 2010-re – azaz mindössze egy leforgása alatt megfeleződve – 156 panzióra apadt, közel hétszáz ággyal, 2492-ről 1762-re vetve vissza ezáltal a Hargita megyében működő panziók vendégágyainak össz-számát is.
A szigorúbb előírások vették el a kedvüket
A Hargita megyei vendégfogadókapacitások hivatalos szűkülése persze a szakembereket sem érte váratlanul. Mint tegnap lapunknak nyilatkozva Mátéffy Győző, a Turisztikai Minisztérium Hargita megyei képviselője, illetve a Hargita Megyei Turisztikai Egyesület elnöke elmondta, a folyamat már régóta tart, de látványosan csak 2008–2009-től, a vendégfogadáshoz szükséges engedélyek szigorítása után gyorsult fel. „Itt több dologról van szó. Az egyik a működéshez megkövetelt engedélyek szigorítása volt, ami során a két vendégágyas falusi panziónak is a tűzvédelemtől kezdve számos téren ugyanazt a dokumentációt kell összeállítania, mint a százszobás szállodának. Bár az utóbbi évben ez kicsit enyhítődött, de addigra az embereknek már elment a kedve a vendégfogadástól, ugyanis tudni kell, e téren házzal rendelkező magánszemélyekről, s nem pedig vállalkozókról beszélünk” – magyarázta Mátéffy.
Nehéz a feketézés bizonyítása
Bár az engedélyt visszaadó létesítmények sorsáról a statisztika „nem beszél”, Mátéffy megjegyzése szerint a legtöbb esetben nem a panzió szűnt meg, hanem csak az engedélye. „Ez pedig nagy különbség” – teszi hozzá a szakember, sejtetve egyúttal már, hogy a statisztikai adatok mögötti létszámcsökkenés a valóságban azért egész más képet mutat. „Ha jól emlékszem, 2008-ban Hargita megyében közel 800 falusi panzió működött, ami akkor Brassó után az országos megyeranglista igen előkelő helyeire sorolt minket” – fűzi hozzá a szaktárca képviselője. Mint kifejti, a hivatalos vendéglátó-tevékenységgel leginkább olyan agrárpanziósok hagytak fel, akiknek már évről évre visszatérő, megbízható, stabil ügyfélkörük van. Azt azonban a szakember sem tagadta, az adózás, illetve a turisztikai törvény által megkövetelt feltételeknek való elegettevés helyett sokak számára jóval nagyobb vonzerőt jelentett inkább a feketeturizmus, mivel tisztában vannak vele, hogy egy esetleges ellenőrzés alkalmával azt bizonyítani, hogy a háznál tartózkodók nem családi barátok és rokonok, hanem fizetős vendégek, nagyon-nagyon nehéz. Hozzáteszi, az engedély visszaadásával együtt a valóságban csak azok húzódtak vissza, akiknek már amúgy sem volt vendégük.
Udrea: ha nincs bevétel, nincs ráfordítás
A feketeturizmus kérdésére ugyanakkor a napokban, a Hunyad megyei Lupényban tett látogatása során Elena Udrea regionális fejlesztési és turisztikai miniszter is kitért, hangsúlyozva, az állam továbbra is sokat veszít a feketeturizmus miatt. „A turizmusban tevékenykedők közül nem mindenki érti meg, hogy a törvényeket betartva kell működnie, adókat és illetékeket kell fizetnie. Majd mindenütt létezik eltitkolt tevékenység, az agroturizmusban és a vidéki zónákban, valamint a turisták valós számának be nem vallása révén” – állította a tárcavezető, hozzátéve, mindez nem könnyíti meg a turisztikai beruházások eszközlését sem. „Csak akkor áldozhatunk többet a szektorra, ha az állami költségvetésbe is több folyik be a turizmusból” – magyarázta. Annak veszélyét, hogy egyes turisztikailag vonzó térségek a szektorban elharapódzó feketézés miatt esetleges fontos állami beruházásoktól esnek el, Mátéffy is reálisnak tartotta. „A turizmusban mindenki tudja, hogy a turistával szembe kell menni, elejébe kell menni. A megyei turisztikai egyesület tizenvalahány éven keresztül összefogta, kiállításokra, turisztika vásárokra vitte a Hargita megyei vendéglátókat. Gondoztuk ezeket az embereket, igyekeztünk mind szélesebb körben megismertetni az ajánlataikat. Pénzhiány miatt viszont idén már nem tudtunk egy kiállításra sem elmenni, noha 2008-ban még 28 kiállításon vettünk részt” – fejtegeti. A Hargita megyei turizmus fejlődése előtt álló második nagy problémának viszont a krónikus programhiányt nevezte. „A vendéget elhozni se könnyű, de megtartani még nehezebb. Ma már eljutottunk odáig, hogy bőven van vendégágyunk, le tudjuk fektetni, de azontúl még mindig nem tanultunk meg nekik tartalmas programot szervezni. Elküldjük őket a Szent Anna-tóhoz és a Gyilkos-tóhoz, de két napnál tovább már nem tudjuk lekötni őket. Ez a baj” – magyarázta Mátéffy Győző. Domján Levente, Hecser Zoltán
Hargita Népe 