A Gyimes völgyében a természet, a történelem és a kultúra egységes világot tár elénk

http://www.erdely.ma/turizmus.php?id=103193&cim=a_gyimes_volgyeben_a_termeszet_a_tortenelem_es_a_kultura_egyseges_vilagot_tar_elenk

Az utolsó őrház– Ma a gyönyörű Patakországba utazunk – mondja alkalmi útvezetőnk, Zólya Zoltán, Tusnádfurdő egykori polgármestere, jelenleg a Hargita Megye Tanácsának osztályvezetője. Gyimesbükkbe, a történelmi Erdély egyik legkeletibb településére tartunk. A falu Csíkszeredától mintegy 30 kilométerre északkeletre, a Tatros felső szakaszán a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál fekszik. A Tatros folyó és a vasútvonal itt hagyja el Erdélyt és lép át Moldvába.

Első állomásunk a csíkszépvízi vízgyűjtőmedence, ahol néhány fotó erejéig időzünk, majd innen kezdünk felkapaszkodni a Gyimesi-szoroson. Egyre több a fenyves, feltűnő, hogy egyetlenegy hórihorgas görbe fát sem látunk, mindegyik egyenes, szép szál fenyő. Mintegy tíz kilométer megtétele után elérjük a legmagasabb csúcsot, itt megállunk, hogy gyönyörködjünk mind a Csíki medence, mind a Gyimes völgyének festői szépségében.

Bilibók Ágoston  

 Az út szélén árusok kínálják portékáikat, havasi, erdei meg repcemézet, kecskesajtot, áfonyalekvárt, -szörpöt, kürtőskalácsot – mindazt, amit arrafelé meg tudnak termelni, el tudnak készíteni az emberek. Zólya Zoltán meséjéből megtudunk egyet s mást az itteniek viszontagságos mindennapjairól, beszámolóját pedig egy-egy székely viccel, anekdotával fűszerezi. Megmagyarázza például, hogy a csángó tehén azért tud a hegyen járni, mert egyfelől az egyik lába kurtább, mint a másik, csak egy irányba tud menni, és vannak jobb-. illetve ballábas tehenek. Komolyra fordítva a szót elmondja, miért nevezik a vidéket, amerre járunk, Patakországnak.

A birtokok és a porták a patakok mellett épültek ki, és aszerint kapták a nevüket, hogy melyik család telepedett meg mellettük

Sapkagyűjtemény    

. A legtöbbjük az első települők nevét őrzi, mint a Gáborokpataka, Szőcsökpataka, Rajkópataka, Récepataka, Borospataka, Antalokpataka. Még egy érdekes dolog: ha megkérdezik a csángót, hogy magyar-e, nem azt válaszolja, hogy magyar vagy román, hanem, hogy katolikus. Ugyanis a vallás szerint szabják meg, értékelik ki hova tartozik. Az ortodoxok románok, a katolikusok pedig magyarok. Az itteni csángómagyarok pedig ragaszkodnak az identitásukhoz, büszkék az ezeréves múltjukra, és az ideérkezőknek nagy szeretettel mesélnek arról a történelmi múltról, amely összeköt bennünket.

Történelemóra az 1000 éves határnál
Gyimesbükkön, a Rákóczi-vár romjai alatt, néhány méterre a hajdani román–magyar határtól, áll a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza, az 1000 éves határ. Útvezetőnk alkalmi történelemórát tart számunkra, melyen megtudjuk, hogy érdekes módon a Rákóczi-várat nem Rákóczi építette, hanem Bethlen Gábor 1626-ban, határvédelem céljából. Az átkelés Moldova és Erdély között nagyon fontos volt ezekben a szorosokban.

A tánctáborban, balról az első André Csaba

Mátyás király ezen keresztül portyázott, és többször behatolt Moldovába, ugyanakkor ez védőbástya is volt a fosztogató tatárok betörése ellen. A nevét onnan kapta, mert II. Rákóczi Ferenc erősítette és építette át a kornak, és a katonai stratégia igényei szerint, és része volt annak a várrendszernek, mely a határok mentén épült fel. A várba 134 lépcsőfokon lehet le-, illetve feljutni, Latz András volt az egyetlen székely huszár, akinek ezt sikerült lóháton megtenni. Időközben a lépcsőrendszerből 15 métert ki kellett vágni, így mi 95 lépcsőfokon jutunk fel és mászunk le – szinte négykézláb –, s azon tűnődünk, hogyan sikerült a székely huszárnak lóháton ezt megtennie?

Betérünk az őrházba, csatlakozunk az ott lévő csoport tagjaihoz, akiknek Bilibók Ágoston mond ismertetőt. A nyugalmazott vasutas a Román Állami Vasutak, a CFR alkalmazottja volt 1990-ig, ma a történelmi Magyarország 30-as számú őrházának gondnoka. Tőle tudjuk meg, hogy az őrház 1897-ben épült a magyar és a román állam közti szerződés alapján, a Csíkszereda–Gyimesbükk–Palánka–Kománfalva vasútvonal részeként. A 30. számú őrházat 1920 után a román vasúttársaság használta,

 

1940-től 1944-ig ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki. Az őrház 1944-től újra a CFR-hez került, majd sokáig elhagyatottan állt, mert a román vasúttársaság az 1960-as években megszüntette az őrházi szolgálatot. Néhány évvel ezelőtt Deáky Andrásnak, a helyi iskola nyugdíjas igazgatójának tulajdonába került az épület, ő pedig a helyi önkormányzatnak ajándékozta.

2007-ben a Budakeszi Kultúra Alapítvány indított gyűjtést Erdélyben és Magyarországon az őrház felújítására. 2008 pünkösdjére az épületet nemzetközi összefogással felújították, majd több ezer ember jelenléte mellett ünnepélyes keretek között adták át. A rendezvényre Budapestről különvonat érkezett a helyszínre. A felújított őrházban vasúttörténeti kiállítás látható. A gyűjtemény páratlan, láthatunk korabeli fotográfiákat, térképeket, az egykori gőzösökön használt sebességmérőt, tányérsapkákat, német vasútfőnöki kabátot és szolgálati női blúzt MÁV felirattal, valamint kocsi- és mozdonytáblákat.

Gyimesközéplokon, André Csaba táborában

Gyimesközéplok völgyi és havasi szórványtelepülés. Itt őrzik legjobban a gyimesi csángó hagyományokat, népszokásokat, viseletet, táncokat, énekeket. Lakossága gyakorlatilag színmagyar. A hagyományápolást, a gyimesi táncok elsajátításának fontosságát tartja szem előtt André Csaba és párja, Juhász Réka, akik szeretnék átadni tudásukat a vidékükön élő gyerekeknek, fiataloknak. Kezdetben úgynevezett serke bálakat szervezett, ez egyfajta táncház, amelyen a néptáncok mellett népdalokat tanultak az érdeklődők. Időnként Zerkula János, a legismertebb gyimesi zenészek egyike is muzsikált itt.

 Ehhez hasonló összejöveteleket már a nagyszülők idejében is rendeztek, viszont a kommunizmus idején – mivel tilos volt a közösségbe járás – megszűntek, emiatt sok középkorú nem is tudja a gyimesi táncokat.

Aztán itt a Tatros partján, a nagyszülők családi birtokán, ahol két évvel ezelőtt még pityóka (burgonya) termett, Csaba felépített egy csűrt, majd a barátok és a család segítségével még néhány épület tető alá került, így alakult ki a Tatros-parti tábor. Tavaly szervezték meg az elsőt, az idén tágabb baráti kör jött el. Azt szeretnék, hogy az ide látoható ismerje meg a gyimesi népzenét, táncokat, viseletet, ételeket, népi mesterségeket, a csángók múltbeli életét, szokásait, hiedelemvilágát – mondja André Csaba tánctanár.

Mindebből mi is kaphattunk egy kis ízelítőt az esti táncházban. Szöveg és fotók: Erdősi Loc Valéria Magyar Szó